Főkép

Lassan 15. éve játszom M.A.G.U.S.-t, jóformán a kezdetek óta, és persze mellette jó pár másféle szerepjátékot is kipróbáltam, legyen az Live RPG, kártya, vagy akár táblás játék.

Ha nem is vagyok állandó szereplője az RPG táboroknak, azért tucatnyi tábor van már mögöttem. Ezért gondolom, hogy ennyi év tapasztalata predesztinál arra, hogy autentikus véleményt formáljak erről a könyvről.
 
A kérdés most az, hogy mit is írjak egy novelláskötethez hasonlító, de ennek ellenére lexikális tartalommal is bőven ellátott kiegészítőről. Egy lexikonról nehéz ajánlót írni, egy több tucat novellát tartalmazó könyvről megint csak nem egyszerű. A tartalmi összefoglalókról már nem is beszélve.

Gyakorlatilag nincs mód a teljes tartalom feldolgozására, mivel nekem minden második oldalról valami meseötlet ugrik be, ami igencsak vakvágányra terelné az írásom.

Sajnos majdnem biztos vagyok abban, hogy ezt a könyvet nem fogja elolvasni senki, aki nem játszik a M*-al, ezért kissé rendhagyó módon fogok írni róla. Irományom gyakorlatilag csak azoknak szól, akik azért nagyjából tudják, hogy miről is van szó.
 
Nem is merek igazából belegondolni, hogy az Úr melyik évében jött ki legutóbb használható, hivatalos és minőségi alapkönyv. A M* zászlóshajói mind elsüllyedtek. Erre a nagyon régóta üresen álló pozícióra pályázhat ez a könyv. Remélem az idő majd engem igazol, hogy ez a sokat látott és sokat szenvedett rendszer, tényleg megkapja azt a löketet, amit egy jó kiegészítő adhat egy finoman szólva is többre hivatott szerepjátéknak.
 
Amikor először kézbevettem, komoly Codex utánérzet vett rajtam erőt, meglepően igényes kiadás, 2 hasábos elrendezés és lapszéleken hangulatkeltő megjegyzések, magyarázatok, valamint nem utolsó sorban tűrhető grafikák sorakoznak oldalról oldalra. Jól indul a buli, gondoltam és nekihuzakodtam.
 
Már az első oldalak elolvasása közben elkapott a jóféle „Ynevhangulat”. Mindenhol idézetek, naplórészletek, vélemények találhatók benne neves ynevi tudósok tollából. Ha lehet egy kitalált világban tudományos munkáról beszélni, akkor erre nyugodtan rámondhatjuk, hogy az.

És amennyire száraznak kellene lennie, annyira nem az, pontosan ezek miatt az elbeszélő köntösbe öltöztetett részek miatt. Itt-ott az eddig megjelent regényekből és novellákból kölcsönzött részletek színesítik a képet.

Egy rövid történelmi áttekintő már a könyv elején gyorsan tisztába teszi az eddig több forrásban leírt, több különböző módon értelmezett korokat, és az események sorrendjét. Ez a törekvés természetesen egyértelműen igaz lesz a későbbiekben is.

Különböző helyeken megjelent hivatalos és félhivatalos információkat gyúr össze, egymásnak ellentmondó információhalmazból hoz létre egy egységes, logikus vázat, majd erre építkezik. Borzasztóan sok információt halmoz fel, kincsesbánya minden oldal: meseötletek, NPC-k, minden fejezetben és bekezdésben.

A könyv gerincét természetesen a hetedkori Toronról szóló leírás alkotja. Bemutatja legalább tucatnyi nézőpontból a birodalmat, legyen szó akár harci, vallási, politikai vagy kulturális témáról, de nem hiányoznak belőle a hétköznapokat bemutató szösszenetek sem.
 
Pár tucat oldal után már tudatosan kezdtem keresni a hibákat, a logikai ellentmondásokat, mert úgy voltam vele: csak kell, hogy legyen benne. És nincs, a végére csak összejött talán 2 db, de azok szerintem táblázat hibák lesznek. Jó eséllyel Boomen mester nem a jó táblázatot adta le a szerkesztőnek.
 
Nem tudom, mennyi meló lehetett összeszedni az eddigi kiadványokban megjelent szektát, boszorkánymesteri, vagy papi és mindenféle rendet, de szinte mind benne van, meg még egy kevéske mellé, hogy lehessen miből szamócázni.

Kezdő KM elsírja magát, amikor meglátja, hogy mennyi sunyi gazember, kötözni való bolond, és csábos boszorka közül lehet választani. Kapcsolatrendszerek minden mennyiségben. Ki kivel, ki ki ellen, merre hány méter, szinte minden fontos információ benne van. Persze nem veszi el az ember kenyerét azzal, hogy minden személyt megnevez, szinteket, kasztokat nem sorol fel, tehát bőven hagy helyet a kalandmesternek.

Külön fejezet szól a családokról, akik a birodalom mindennapi életét ténylegesen meghatározzák, a kasztok egymás alá és fölérendeltségi viszonyairól, nem csak pár sorban, mint amennyit eddig tudni lehetett róluk, hanem majd minden igényt kielégítően, teljes részletességgel.
 
A kötet vége a szokásosnak mondható szószedet, történelmi és helyrajzi összefoglaló. Egy újabb kis kincsesbánya. Csak annyira kellett már a M.A.G.U.S. -nak egy ilyen könyv, mint a sivatagban eltévedt utazónak egy kulacs víz. Minden csapatnak kell egy a polcra, akár akarnak Toronban játszani, akár nem.

Csak remélni merem, hogy lesznek olyanok, akik ennek hatására leporolják ennek a nagyszerű világnak az utóbbi években a polcokon porosodó fóliánsait, illetve azok a fanatikusok, akik az ínséges idők alatt sem pártoltak el a rendszertől, ezt látva elmondhatják, megérte várni.

Nagyon remélem, hogy a Delta Visionnál folyatni fogják ezt a komoly munkát, amit ebbe a kötetbe belefektettek.