Főkép

Van itt minden, mint a búcsúban: hip-hop, euro dance, retro R&B, kísérleti rock, klubzene, power pop, meg még ki tudja mi minden.A lényeg, hogy ez a lemez nyugodtan megjárhatja a felsorolt stílusok kedvelőinek lejátszóit, hiszen mindannyian találhatnak maguknak való csemegét. Na jó, talán a rockerek nem annyira, mint a többiek.
 
Be kell vallanom, alapvetően nem szeretem a remixeket. Nem tudom pontosan megmondani, miért, de határozottan nem szeretem. Aztán jön egy album, amin egy általam igencsak kedvelt pop rock banda tizennyolc száma kerül szétcincálásra és újraalkotásra, és ha nem is végérvényesen, de valamelyest megváltozik a véleményem. Hiszen az újragondolás jelen esetben azt is jelenti, hogy új aspektusait fedezhetjük fel egy-egy számnak, és szinte észrevétlenül kezdjük el rázni magunkat olyan ritmusokra, melyeket egyébként nem hogy nem hallgatnánk meg, de messzire el is kerülnénk.
 
Csakhogy ilyen esetben, mint ez a jelenlegi is, nem lehet, és nem is szabad így tenni, mert ezzel megfosztanánk magunkat a felfedezés örömétől. Persze ehhez nem árt némi nyitottság és persze megfelelő cucc, hogy élvezni tudjuk a hangerőt. Mert hangerő bizony kell. Nem véletlen, hogy az ilyen zene igazán a klubokban arat óriási sikereket: kell hozzá a tér és a hangerő. Na meg persze az emberek, akik hagyják, hogy a zene felkapja őket és átjárja minden egyes apró sejtjüket. Mivel a lemez játékideje több mint hetven perc, bizton állíthatom, hogy aki tisztességgel végigtáncolja, garantáltan elfárad, és mintegy kellemes mellékhatásként le is ad pár kilónyi felesleget. Már ha van neki.
 
Bár az albumon szereplő remixek nagyjából egységes színvonalat képviselnek, akadnak olyanok, amelyek valahogy mégis kiemelkednek a többi közül. Ilyen Tiësto „Not Falling Apart”-ja, az Ali Shaheed Muhammad & Doc féle „Better That We Break”, a „This Love” hét percnél is hosszabb Cut Copy Galactic Beach House Mix verziója, valamint a lemezt záró Paul Oakenfold remix, az „If I Never See Your Face Again”, ami az album második leghosszabb száma. Minél többször hallgatom a lemezt, annál erősebb bennem a meggyőződés, hogy azok a remixek a legjobbak, ahol az alkotók nem féltek hozzányúlni az eredeti anyaghoz, hanem bátran nekimentek, és ízekre szedték azokat.
 
Az együttes tagjai:
Adam Levine – ének, ritmusgitár
James Valentine – szólógitár, vokál
Jesse Carmichael – szintetizátor, ritmusgitár, vokál
Michael Madden – basszusgitár
Matt Flynn – dobok, ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. If I Never See Your Face Again, feat. Cross (Swizz Beatz Remix)
2. Wake Up Call, feat. Mary J. Blige (Mark Ronson Remix)
3. Sunday Morning (Questlove Remix)
4. Makes Me Wonder (Just Blaze Remix)
5. This Love (C. "Tricky" Stewart Remix)
6. She Will Be Loved (Pharrell Williams Remix)
7. Shiver (DJ Quick Remix)
8. Wake Up Call, feat. David Banner (David Banner Remix)
9. Harder To Breathe, feat. The Cool Kids (The Cool Kids Remix)
10. Little Of Your Time (Bloodshy & Avant Remix)
11. Little Of Your Time (Of Montreal Remix)
12. Goodnight Goodnight (Deerhoof Remix)
13. Not Falling Apart (Tiësto Remix)
14. Better That We Break (Ali Shaheed Muhammad & Doc Remix)
15. Secret (Premier 5 Remix)
16. Woman (Sam Farrar Remix)
17. This Love (Cut Copy Galactic Beach House Mix)
18. If I Never See Your Face Again, feat. Rihanna (Paul Oakenfold Remix)
 
Diszkográfia:
Songs About Jane (2002)
1.22.03.Acoustic (2004) – koncert
Live – Friday the 13th (2005) – koncert
It Won`t Be Soon Before Long (2007)
The B-Side Collection (2007) – válogatás
Live from SoHo (2008) – koncert
Live from Le Cabaret (2008) – koncert
Call and Response: The Remix Album (2008) – válogatás
Hands All Over (2010)