FőképSokszor gondolkoztam kiskoromban azon, hogy a Delta elején a szélbe feszülő embereket vajon mi vihette rá arra, hogy ott legyenek, ha egyszer - Igazi Tudósok lévén – tudták, hogy ilyen rossz lesz az idő.
Ez a gyerekesen abszurd helyzet foghatta meg MacLean-t is, amikor regénye alapötletén gondolkozott.

Persze egy ilyen témájú regény megírásában az is közrejátszhatott, hogy írónk szolgált a haditengerészetnél a második világháború alatt.
Sőt lehet, hogy neki nem is volt annyira abszurd a helyzet. Mindenesetre legalább nem lehet olyan érzésünk a könyv olvasása közben, ahogy azt sem tudja, miről beszél, mert nagyon is jól tudja.
 
A Zebra kutatóállomás ugyanis az Északi-sark környékén hivatott úszkálni, ami köztudottan nem egy barátságos környék időjárási szempontból.
Az Igazi Tudósokon kívül kevés embert visz rá a jobb sors, hogy arrafelé mászkáljon, így elég kihalt a környék, leszámítva némi tengeralattjáró személyzetet és beépült embert.

A Beépült főhős legalább annyira kiismerhetetlen, mint a hely, ahova tart, és ahol bátyja, az Igazi Tudós balesetet szenvedett a többi Igazi Tudóssal – na meg egy oda is beépült emberrel – együtt.
 
Télen az Északi-sarkon játszódó regényt olvasni nem poén, mert a legkevésbé sem lehet elvonatkoztatni, az ablakon kinézve ugyanis a halálnak van kedve odaképzelni magát, de valahogy persze senkinek nincs kedve letenni a könyvet a vége előtt.
Sok-sok tea meg polártakaró után azonban kijelenthető, hogy az időjárás együtt-nem-működése szinte még segít is.

A Beépült főhős ugyanis a világ legkeményebb helyére megy, a világ legkeményebb fiatalembereivel a Delfin nevű tengeralattjáró fedélzetén. Ismerős, ugye? Csak itt sivatag helyett jégmező és az Idegenlégió helyett tengeralattjáró az ami a figurákat körbeveszi.
És igen, a szereplők is simán jöhetnének Rejtőtől. Mindenkiben van valami abszurdan humoros, Beépült főhősünk meg szinte imádnivalóan cinikus.
 
Mit sem érne a könyv, ha nem lenne igazi krimi. Ugyanis van a Zebra kutatóállomás, amin rejtélyes baleset történik, ami persze nem az, és az állomáson is lényegesen több zajlik, mint mindenféle tudományos megfigyelés.

Odaérnek tehát a keménysrácok és Beépült emberünk – aki egyébként mesélője is a történetnek –, és azonnal nyomozásba kezd.
A nyomozásnak lesz valamilyen eredménye természetesen, azután egy másik majd egy harmadik – persze csak az olvasó fejében – és a végén az igazságra is fény derül, krimiről lévén szó ez nem igazán meglepő.

Vigasztalódhatnánk azzal, hogy legalább gyönyörű tájakon járunk, de akinek ez a táj gyönyörű, biztos ezerszer könnyebben olvas el egy tömeggyilkossági kézikönyvet, mint egy MacLean regényt.
Tehát, ha nem vagyunk pszichopaták és a krimiket is szeretjük, akkor szinte kihagyhatatlan.