Főkép 20 évvel ezelőtt India egyik városának, Khaufpurnak levegőjébe halálos méreg került. Akik nem haltak meg azonnal, azokkal a méreg lassan végzett, nyomorékká téve őket.
A cég, melynek gyára eredetileg a rovarok kiírtása céljából gyártott mérgeket - s helyettük az embereket mérgezte meg -, a katasztrófa éjszakáján elmenekült az országból, magukra hagyva az amúgy is nyomorban élő embereket.

Az eltelt időszak alatt a nem fertőtlenített terület következtében a méreg beszivárgott mindenhova: a talajba, az ívóvízbe... Így az újszülöttek is már betegen jönnek a világra, ha egyáltalán megszületnek és nem torzszülött magzatként, üvegbe zárva „léteznek”.
 
Állat csecsemőként élte át a 20 évvel ezelőtti szörnyű éjszakát. A méreg nem hatott rá azonnal, kisgyerekként nagy fájdalmak között görbült meg a háta, s változott át a négykézláb járó Állattá.
Az író az ő szemével, érzéseivel, szemléletmódjával visz el minket ebbe a tragikus sorsú világba. Az olvasó is folyamatosan jelen van a könyvben, mint Szem, akihez Állat a magnószalagokra beszél.
 
Az elmondott történetből megismerhetjük a fiút, aki nem tudott igazi gyerek lenni, mert egész életében a csúfolódások középpontja volt.
A érzelmes fiú ocsmány beszédével, „állati” viselkedésével bújik ki a sértegetések elöl, magát négykézláb járó Állatnak titulálva. Vágyik a szerelemre, küzd férfiasságával, hiszen az érzései megvannak, de kivel tudna ő együtt lenni, illetve ki lenne együtt vele, egy Állattal?!
 
A regényt olvasva bepillanthatunk a szegénység mélységeibe, ahol az emberek tragédiáik ellenére megmaradtak „embereknek”.
Olyan szereplőket teremt az író, akik mindenüket feláldozva küzdenek ennek a nyomornegyednek az igazságáért, hogy a vétkes gyár, a bíróság előtt is vállalja felelősségét.
 
A könyv végén Főszereplőnk előtt megnyílik a lehetőség „a két lábon járásra”, habár a műtétet követően is valószínűleg csak bottal tudna járni.
Így csattanóként, habár egész életében erre a lehetőségre vágyott, mégis inkább vállalja a torz külsőt, hiszen felegyenesedve csak egy lenne az emberek között, de ilyen Állat csak egy van a világon.
 
Ugyan a nő, akibe szerelmes lett nem lesz az ővé, de igaz barátság alakul ki közöttük, és a történet befejezéseként megvan a módja, hogy családja legyen azzal a nővel, aki mindig is tetszett neki, és az egyetlen, akivel intim kapcsolata volt.
 
A regényben meg van minden, ami a sikerhez kell: tragédia, küzdelem, győzelem, barátság, szerelem...
 
A könyvet elolvasva tudtam, éreztem, hogy van valóság alapja, habár a belső borítón az látható, hogy a könyv a képzelet műve, a benne szereplő eseményekhez való hasonlóság pusztán a véletlennek köszönhető.
Megnézve az író körüli eseményeket, egy kis kutatás, és lám....
 
Indra Sinha indiai író éhségsztrájkba kezdett, hogy ezzel hívja fel a figyelmet az indiai Bhopalban történt vegyi katasztrófa áldozatainak szörnyű sorsára. Bookerre jelölt regénye, az Animal`s People is a bhopali emberi és környezeti katasztrófát dolgozza fel.
 
Sinha az éhségsztrájkkal csatlakozott ahhoz a nemzetközi összefogáshoz, amelynek célja, hogy végre a bíróság előtt vállalja a felelősséget az amerikai óriás vegyi vállalat, a Dow Chemical, a katasztrófában okozott emberi és környezeti károkért. (Csakúgy mint a regényben.)