Megadeth: Anthology – Set The World Afire (CD)
Írta: Galgóczi Móni | 2009. 02. 13.
A Megadeth rajongói örökké hálásak lesznek a Metallica tagjainak, amiért kirúgták maguk közül az alkohol- és drogproblémákkal küzdő Dave Mustaine-t , aki így 1983 tavaszán megalapíthatta Fallen Angel nevű bandáját, majd 1983 végén az amerikai thrash metal mozgalom egyik úttörő együttesét, a Megadeth-et.
Ami részben a tagok közismert alkohol- és drogproblémái miatt folyamatos tagcseréknek volt kitéve. A zenekarnak megalakulása óta húsz hivatalos tagja volt, ám egy valaki mindig maradt: a zenekar motorja és fő dalszerzője, Dave Mustaine.
Aki kezdeti dühét arra használta fel, hogy sokkal gyorsabb számokat írt, és a régebbieket is felgyorsította.
Ahogy később ő maga megfogalmazta: „ Amikor kidobtak a Metallicából csak vért akartam. Az ő vérüket. Gyorsabb és keményebb akartam lenni, mint ők.”.
Nos, ez nem egészen sikerült, ám tagadhatatlan, hogy kialakították azt a jellegzetes gitárstílust, azokat a komplex, bonyolult zenei átkötésekkel és váltásokkal teli gitárszólókat, amik Mustaine sajátos énekstílusával, illetve a dalszövegek visszatérő témáival (politika, háború, környezetvédelem, függőség, emberi kapcsolatok) vegyítve kiadják mindazt, amit Megadeth-nek hívunk.
Mi sem lenne alkalmasabb ezen állítás igazolására, mint egy válogatás-lemez, ami felöleli a zenekar munkásságának 1985 és 2000 közötti tizenöt évét, mégpedig a mostanában bevett szokás szerint kronológiai sorrendben egymás után téve a jobbnál jobb számokat, melyeket – néhány kivételtől eltekintve – a Capitol Records színeiben készítettek.
Így remek alkalmunk nyílik megfigyelni, milyen zenei fejlődésen ment át a banda, illetve hogy az időközben megfordult tagok mit és mennyit tettek hozzá a Megadeth arculatához, vagy éppen annak változásához.
Persze azért a kétlemezes válogatáson helyet kapott egy-két ritkaság és pár koncertfelvétel is, nehogy úgy érezzük, semmi plusz nem jön be az ajtón.
Nagy örömömre szolgál (bár ezt a korszakukat annyira nem kedvelem), hogy a válogatásra felkerült a Cliff Burton emlékének íródott „In My Darkest Hour”, valamint a Sex Pistols klasszikusának feldolgozása, az „Anarchy In The U.K.”. Eredetileg mindkettő az 1988-as So Far, So Good... So What! című albumon jelent meg.
A következő lemezek, és ebből kifolyólag a válogatáson szereplő dalok is magukon viselik a zenekar életében bekövetkezett drámai változás (Dave Mustain majdnem meghalt heroin túladagolásban) eredményét.
Ha mindezt megpróbálom lefordítani a zene nyelvére, akkor ideje megemlíteni a zenekar legtartósabb felállása által összehozott zseniális albumról, a Rust In Peace-ről átemelt négy dalt, a „Holy Wars... the Punishment Due”-t, a „Tornado of Souls”-t, a „Hangar 18”-t és a „Take No Prisoners”-t, melyek magukon viselik mindazokat a jegyeket, melyeket elvárhatunk egy hamvából visszatérő bandától.
Hiszen olyan erő, dinamizmus és lendület van benne, hogy majd leszáll a fejünk tőle. Nem véletlen, hogy a rajongók és a kritikusok is gyorsan a szívükbe zárták. Ennél jobban sem előtte, sem utána nem csináltak.
Az ezt követő időszak nyugodt és kiegyensúlyozott légköre természetesen rányomta bélyegét az ekkoriban született lemezekre (Countdown to Extinction, Youthanasia, Cryptic Writings), is, melyek a visszatérő albummal együtt – legalábbis szerintem – a zenekar pályafutásának legjobbjai.
Majd elérkezett az 1999-es év, és a túlzottan szelíd hangzásával és slágeres dalaival csúfos bukást hozó Risk című album.
Hiába na, amit 1991-ben a Metallica megengedhetett magának a Metallica című lemezzel, és amivel számtalan új rajongót szerzett magának, abba a Megadeth majdnem belebukott. De szerencsére csak majdnem.
Mert igaz, hogy a kiadó kirúgta őket, és Marty Friedman gitáros is távozott, ám ők hagyták kicsúszni maguk alól a talajt, hanem 2001-ben kihozták a The World Needs a Hero című korongot, amivel visszatértek a gyökerekhez. Ám ez már egy másik történet…
Persze az is megér pár gondolatot, hogy ezt a kellemes kis válogatást egy olyan kiadó adta ki, amely évekkel ezelőtt kirúgta a zenekart, most meg igyekszik meglovagolni az együttes népszerűségét.
Még ha az nem is tündököl már a régi fényében. Ki tudja, talán majd az új lemez…
Az együttes tagjai:
Dave Mustaine – ének, ritmus- és szólógitár (1983-)
Glen Drover – gitárok, ének (2005-2008)
James LoMenzo – basszusgitár, ének (2006-)
Shawn Drover – dob, ének (2005-)
Al Pitrelli – ritmus- és szólógitár (2000-2002)
Marty Friedman – ritmus- és szólógitár (1990-1999)
Jeff Young – ritmus- és szólógitár (1988)
Chris Poland – ritmus- és szólógitár (1984-1987, 2004)
James MacDonough – basszusgitár (2004-2006)
Jimmie Lee Sloas – basszusgitár (2004)
David Ellefson – basszusgitár, ének (1983-2002)
Vinnie Colaiuta – dob (2004)
Jimmy DeGrasso – dob (1998-2002)
Nick Menza – dob, ének (1989-1998)
Chuck Behler – dob (1988)
Gar Samuelson – dob (1984-1987)
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Mechanix (Killing Is My Business... and Business Is Good!)
2. Rattlehead (Killing Is My Business... and Business Is Good!)
3. Peace Sells (Peace Sells... but Who`s Buying?)
4. Wake Up Dead (Peace Sells... but Who`s Buying?)
5. Devils Island (Peace Sells... but Who`s Buying?)
6. Anarchy in the U.K. (So Far, So Good... So What?)
7. Set the World Afire (So Far, So Good... So What?)
8. Into the Lungs of Hell (instrumentális) (So Far, So Good... So What?)
9. In My Darkest Hour (So Far, So Good... So What?)
10. Holy Wars... the Punishment Due (Rust in Peace)
11. Tornado of Souls (Rust in Peace)
12. Hangar 18 (Rust in Peace)
13. Take No Prisoners (Rust in Peace)
14. Go To Hell (Hidden Treasures)
15. Sweating Bullets (Countdown to Extinction)
16. Crown of Worms (Countdown to Extinction)
17. High Speed Dirt (demo)
CD 2
1. Skin O` My Teeth (Countdown to Extinction)
2. Ashes In Your Mouth (Countdown to Extinction)
3. Breakpoint (Hidden Treasures)
4. Angry Again (Hidden Treasures)
5. Train of Consequences (Youthanasia)
6. Reckoning Day (Youthanasia)
7. A Tout Le Monde (Youthanasia)
8. The Killing Road (Youthanasia)
9. New World Order (Youthanasia)
10. Trust (Cryptic Writings)
11. She-Wolf (Cryptic Writings)
12. Insomnia (Risk)
13. Prince of Darkness (Risk)
14. Kill the King (Capitol Punishment)
15. Dread and the Fugitive Mind (The World Needs a Hero)
16. Foreclosure of a Dream (Countdown to Extinction)
17. Symphony of Destruction (live)
18. Peace Sells (live)
Diszkográfia:
Killing Is My Business... and Business Is Good! (1985)
Peace Sells... but Who`s Buying? (1986)
So Far, So Good... So What! (1988)
Rust in Peace (1990)
Rusted Pieces (1991) - video
Countdown to Extinction (1992)
Exposure of a Dream (1992) - video
Youthanasia (1994)
Evolver: The Making of Youthanasia (1994) - video
Hidden Treasures (1995)
Cryptic Writings (1997)
Cryptic Sounds: No Voices in Your Head (1998) - instrumentális változatok
Risk (1999)
Capitol Punishment: The Megadeth Years (2000) - válogatás
The World Needs a Hero (2001)
Rude Awakening (2002) - koncert DVD
Still Alive... and Well? (2002) - koncert
The System Has Failed (2004)
Greatest Hits: Back to the Start (2005) - válogatás
Video Hits (2005) - DVD
Arsenal of Megadeth (2006) - válogatás DVD
United Abominations (2007)
That One Night: Live in Buenos Aires (2007) - koncert DVD
Anthology: Set The World Afire (2008) - válogatás
Endgame (2009)
Blood in the Water: Live in San Diego (2010) - koncert
Ami részben a tagok közismert alkohol- és drogproblémái miatt folyamatos tagcseréknek volt kitéve. A zenekarnak megalakulása óta húsz hivatalos tagja volt, ám egy valaki mindig maradt: a zenekar motorja és fő dalszerzője, Dave Mustaine.
Aki kezdeti dühét arra használta fel, hogy sokkal gyorsabb számokat írt, és a régebbieket is felgyorsította.
Ahogy később ő maga megfogalmazta: „ Amikor kidobtak a Metallicából csak vért akartam. Az ő vérüket. Gyorsabb és keményebb akartam lenni, mint ők.”.
Nos, ez nem egészen sikerült, ám tagadhatatlan, hogy kialakították azt a jellegzetes gitárstílust, azokat a komplex, bonyolult zenei átkötésekkel és váltásokkal teli gitárszólókat, amik Mustaine sajátos énekstílusával, illetve a dalszövegek visszatérő témáival (politika, háború, környezetvédelem, függőség, emberi kapcsolatok) vegyítve kiadják mindazt, amit Megadeth-nek hívunk.
Mi sem lenne alkalmasabb ezen állítás igazolására, mint egy válogatás-lemez, ami felöleli a zenekar munkásságának 1985 és 2000 közötti tizenöt évét, mégpedig a mostanában bevett szokás szerint kronológiai sorrendben egymás után téve a jobbnál jobb számokat, melyeket – néhány kivételtől eltekintve – a Capitol Records színeiben készítettek.
Így remek alkalmunk nyílik megfigyelni, milyen zenei fejlődésen ment át a banda, illetve hogy az időközben megfordult tagok mit és mennyit tettek hozzá a Megadeth arculatához, vagy éppen annak változásához.
Persze azért a kétlemezes válogatáson helyet kapott egy-két ritkaság és pár koncertfelvétel is, nehogy úgy érezzük, semmi plusz nem jön be az ajtón.
Nagy örömömre szolgál (bár ezt a korszakukat annyira nem kedvelem), hogy a válogatásra felkerült a Cliff Burton emlékének íródott „In My Darkest Hour”, valamint a Sex Pistols klasszikusának feldolgozása, az „Anarchy In The U.K.”. Eredetileg mindkettő az 1988-as So Far, So Good... So What! című albumon jelent meg.
A következő lemezek, és ebből kifolyólag a válogatáson szereplő dalok is magukon viselik a zenekar életében bekövetkezett drámai változás (Dave Mustain majdnem meghalt heroin túladagolásban) eredményét.
Ha mindezt megpróbálom lefordítani a zene nyelvére, akkor ideje megemlíteni a zenekar legtartósabb felállása által összehozott zseniális albumról, a Rust In Peace-ről átemelt négy dalt, a „Holy Wars... the Punishment Due”-t, a „Tornado of Souls”-t, a „Hangar 18”-t és a „Take No Prisoners”-t, melyek magukon viselik mindazokat a jegyeket, melyeket elvárhatunk egy hamvából visszatérő bandától.
Hiszen olyan erő, dinamizmus és lendület van benne, hogy majd leszáll a fejünk tőle. Nem véletlen, hogy a rajongók és a kritikusok is gyorsan a szívükbe zárták. Ennél jobban sem előtte, sem utána nem csináltak.
Az ezt követő időszak nyugodt és kiegyensúlyozott légköre természetesen rányomta bélyegét az ekkoriban született lemezekre (Countdown to Extinction, Youthanasia, Cryptic Writings), is, melyek a visszatérő albummal együtt – legalábbis szerintem – a zenekar pályafutásának legjobbjai.
Majd elérkezett az 1999-es év, és a túlzottan szelíd hangzásával és slágeres dalaival csúfos bukást hozó Risk című album.
Hiába na, amit 1991-ben a Metallica megengedhetett magának a Metallica című lemezzel, és amivel számtalan új rajongót szerzett magának, abba a Megadeth majdnem belebukott. De szerencsére csak majdnem.
Mert igaz, hogy a kiadó kirúgta őket, és Marty Friedman gitáros is távozott, ám ők hagyták kicsúszni maguk alól a talajt, hanem 2001-ben kihozták a The World Needs a Hero című korongot, amivel visszatértek a gyökerekhez. Ám ez már egy másik történet…
Persze az is megér pár gondolatot, hogy ezt a kellemes kis válogatást egy olyan kiadó adta ki, amely évekkel ezelőtt kirúgta a zenekart, most meg igyekszik meglovagolni az együttes népszerűségét.
Még ha az nem is tündököl már a régi fényében. Ki tudja, talán majd az új lemez…
Az együttes tagjai:
Dave Mustaine – ének, ritmus- és szólógitár (1983-)
Glen Drover – gitárok, ének (2005-2008)
James LoMenzo – basszusgitár, ének (2006-)
Shawn Drover – dob, ének (2005-)
Al Pitrelli – ritmus- és szólógitár (2000-2002)
Marty Friedman – ritmus- és szólógitár (1990-1999)
Jeff Young – ritmus- és szólógitár (1988)
Chris Poland – ritmus- és szólógitár (1984-1987, 2004)
James MacDonough – basszusgitár (2004-2006)
Jimmie Lee Sloas – basszusgitár (2004)
David Ellefson – basszusgitár, ének (1983-2002)
Vinnie Colaiuta – dob (2004)
Jimmy DeGrasso – dob (1998-2002)
Nick Menza – dob, ének (1989-1998)
Chuck Behler – dob (1988)
Gar Samuelson – dob (1984-1987)
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Mechanix (Killing Is My Business... and Business Is Good!)
2. Rattlehead (Killing Is My Business... and Business Is Good!)
3. Peace Sells (Peace Sells... but Who`s Buying?)
4. Wake Up Dead (Peace Sells... but Who`s Buying?)
5. Devils Island (Peace Sells... but Who`s Buying?)
6. Anarchy in the U.K. (So Far, So Good... So What?)
7. Set the World Afire (So Far, So Good... So What?)
8. Into the Lungs of Hell (instrumentális) (So Far, So Good... So What?)
9. In My Darkest Hour (So Far, So Good... So What?)
10. Holy Wars... the Punishment Due (Rust in Peace)
11. Tornado of Souls (Rust in Peace)
12. Hangar 18 (Rust in Peace)
13. Take No Prisoners (Rust in Peace)
14. Go To Hell (Hidden Treasures)
15. Sweating Bullets (Countdown to Extinction)
16. Crown of Worms (Countdown to Extinction)
17. High Speed Dirt (demo)
CD 2
1. Skin O` My Teeth (Countdown to Extinction)
2. Ashes In Your Mouth (Countdown to Extinction)
3. Breakpoint (Hidden Treasures)
4. Angry Again (Hidden Treasures)
5. Train of Consequences (Youthanasia)
6. Reckoning Day (Youthanasia)
7. A Tout Le Monde (Youthanasia)
8. The Killing Road (Youthanasia)
9. New World Order (Youthanasia)
10. Trust (Cryptic Writings)
11. She-Wolf (Cryptic Writings)
12. Insomnia (Risk)
13. Prince of Darkness (Risk)
14. Kill the King (Capitol Punishment)
15. Dread and the Fugitive Mind (The World Needs a Hero)
16. Foreclosure of a Dream (Countdown to Extinction)
17. Symphony of Destruction (live)
18. Peace Sells (live)
Diszkográfia:
Killing Is My Business... and Business Is Good! (1985)
Peace Sells... but Who`s Buying? (1986)
So Far, So Good... So What! (1988)
Rust in Peace (1990)
Rusted Pieces (1991) - video
Countdown to Extinction (1992)
Exposure of a Dream (1992) - video
Youthanasia (1994)
Evolver: The Making of Youthanasia (1994) - video
Hidden Treasures (1995)
Cryptic Writings (1997)
Cryptic Sounds: No Voices in Your Head (1998) - instrumentális változatok
Risk (1999)
Capitol Punishment: The Megadeth Years (2000) - válogatás
The World Needs a Hero (2001)
Rude Awakening (2002) - koncert DVD
Still Alive... and Well? (2002) - koncert
The System Has Failed (2004)
Greatest Hits: Back to the Start (2005) - válogatás
Video Hits (2005) - DVD
Arsenal of Megadeth (2006) - válogatás DVD
United Abominations (2007)
That One Night: Live in Buenos Aires (2007) - koncert DVD
Anthology: Set The World Afire (2008) - válogatás
Endgame (2009)
Blood in the Water: Live in San Diego (2010) - koncert