Főkép

Amikor kinéztem magamnak ezt a könyvet, csak a szerző enyhén szólva is viharosnak mondható életéről voltak információim. Fogalmam sem volt arról, hogy pont egy olyan regényét választom ki, ami lényegében évtizedeken keresztül készült, de nem adták ki egészen addig, amíg az elveszettnek hitt kézirat napvilágra nem került. Egészen meglepő, ahogyan ezeket az éveket végig lehet követni a regényben. Eredeti angol nyelven valószínűleg még jobban érezhető lenne az író stílusának változása. Példaképpen említhető a hősnő érzelmi állapotának ábrázolása, ami a könyv elején egészen más, mint a cselekmény közepe vagy vége táján. A regény vége felé már valóban elhittem, hogy képes megérteni és ábrázolni egy fiatal lány érzelmi állapotát, amíg az elején azért voltak kétségeim. Lehet, hogy az időközben megélt idő nem múlt el nyomtalanul.

Olvasás közben végig azt éreztem, hogy a szereplők időről időre valamiféle, a regény szempontjából indokolatlannak tűnő karakterfejlődésen mennek át. Nos, ennek, mint utólag kiderült, inkább a szerzőben történt változásokban kell keresni az okát. Mindenesetre érdekes kettősséget kölcsönöz a könyvnek. Egy másik jellemző, amitől nem tudtam szabadulni az olvasás során, az a végig jelenlévő naturalizmus. Nem mérhető egy Emile Zola-hoz, de azért rendesen jelen van. Néha kissé megterheli az összképet, és ilyenkor számomra zavaró. Megesik többször is, hogy megkapó módon leír pár mondatot egy párkapcsolat mindennapi apróságairól, de olykor túlzásokba esik, ami nem tesz jót a hangulatnak. Ha azonban az összképet nézzük, akkor elfogadható mennyiségű túlzást találunk. Nem éri el a kritikus szintet, mint ahogyan a túl naturális részek száma sem igazán vészes. Egyébként egy szerelem történetét feldolgozó műtől ez azért nem is annyira rossz. Sok történet indul így: adott egy fiatal gazdag családból származó lány és szegény sorban élő fiú. Ettől még simán lehetne átlagos is, de nem az.

A könyv elején életképet kapunk a McNeil család mindennapjairól, feltárulnak a családon belüli kapcsolatok, és megismerhetjük Grady McNeilt. Bemutatásra kerül továbbá New York, a Central Park, és ezzel párhuzamosan Clyde Manzer, a zsidó származású, kétkezi munkából élő fiatal srác. Belelátunk az osztálykülönbségből adódó problémákba, és bár származási problémákkal is szembesülünk, inkább hangsúlyosak az előbbiek. Folyamatos képeket kapunk az estélyekről, amikre Grady elvetődik, miközben szülei európai vakációjukat töltik, életében először magára hagyva lányukat. Megismerjük a Clyde baseballról szőtt, de meg nem valósuló álmait is.

Izgalmasan, szinte sorról sorra fejlődik a két fiatal kapcsolata, bár érezhető, hogy a feszültségekkel teli légkörben egyre inkább a negatív végkifejlet felé sodródnak. A csúcspont a házasság, ami után már lefelé indul el a kapcsolat. A családtagok és a barátok óhatatlanul is a pár vonzásába kerülnek: van, aki támogató szándékkal (ők vannak kevesebben); míg mások inkább ellenséges érzelmekkel viseltetnek irányukban. A befejezés méltó lezárása ennek a vegyes, pulzáló regénynek, hiszen igazából nincs is vége: egy végletekig kihegyezett jelenettel zárul, mely talán több kérdést hagy nyitva, mint amennyi választ ad…