Hirano Kohta: Hellsing 1-2.
Írta: Hegedűs Tamás | 2008. 12. 18.
A Hellsing egy legendás japán manga sorozat, ami nem csak hazájában, de szerte a világon nagy sikert aratott, és mostanra népes rajongótábora van. Nem véletlenül.
Idén végre Magyarországon is megjelent nyomtatott formában: az első két kötet máris elérhető, ráadásul a könyvekben megbúvik egy másik manga is, a szerző korábbi, Cross Fire című korai munkája.
A címben szereplő alakulatot Abraham Hellsing, Drakula legnagyobb ellenfele alapította azzal a céllal, hogy a természetfeletti erők, elsősorban a vámpírok fenyegetéseit legyőzzék. A szervezet vezetése az alapító mindenkori leszármazottjának feladata, jelenleg éppen egy Integra nevű lány van soron.
Fő fegyverük egy igen nagy erejű ősvámpír, Alucard, aki hűségesen szolgálja a Hellsing családot, és saját fajtáját üldözi. A csapathoz egy szerencsétlenül járt rendőrlány, Seras is csatlakozik, miután egy balul sikerült bevetés során maga is vámpírrá lett.
A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend sikerrel veszi fel a harcot a vámpírokkal Nagy-Britanniában, s ezen küldetéshez teljesen szabad kezet kapnak.
Ugyanakkor a vámpírokon kívül más veszélyforrás is van rájuk nézve, ez pedig nem más, mint a Vatikánban működő hasonló célú szervezet, az Iskarótiak 13. rendje, akik nem éppen barátságos vetélytársak, ráadásul bemerészkednek a Hellsing által védett területre, aminek során Alucard is szembesül legkíméletlenebb ellenfelével.
Ez azonban nem minden: a vámpírtámadások is egyre sűrűsödnek, még a csoport főhadiszállását is megtámadják, sőt, valamilyen titkos és rendkívül fenyegető összeesküvés is kezd körvonalazódni.
Mára rengeteg feldolgozása született a Drakula- és vámpírtörténeteknek, amik közül sok igen gyalázatosra sikerült, épp ezért jó néha olyan gyöngyszemekre bukkanni, mint ez a két kötet.
A Hellsing épp eléggé ijesztő, erőszakos, komor és izgalmas, emellett pedig épp annyira visszafogottan humoros, amennyit még elbír ez a sötét téma. Ráadásul remek karaktereket vonultat fel.
A könyvek egyértelmű sztárja a látványosan felfegyverzett Alucard, aki egyszerre hideg és kíméletlen gyilkológép, emellett pedig egy kissé tébolyodott, ám stílusos és jópofa alak.
Ifjú tanítványa, Seras Victoria vámpírléte ellenére a mangák tipikusan olyan alakja, aki békés, szerethető és ártatlanságával a rengeteg erőszakot hivatott ellensúlyozni. Szintén tekintélyt parancsoló a vatikáni vámpírterminátor, Anderson, de az összes mellékszereplő is kiválóan kidolgozott.
A mangák szerelmeseinek gondolom, nem kell bemutatni a sorozatot, ám aki eddig nem ismerte volna és szereti a látványosan erőszakos és/vagy vámpíros történeteket, annak mindenképp figyelmébe ajánlanám, nem fog csalódni benne!
Idén végre Magyarországon is megjelent nyomtatott formában: az első két kötet máris elérhető, ráadásul a könyvekben megbúvik egy másik manga is, a szerző korábbi, Cross Fire című korai munkája.
A címben szereplő alakulatot Abraham Hellsing, Drakula legnagyobb ellenfele alapította azzal a céllal, hogy a természetfeletti erők, elsősorban a vámpírok fenyegetéseit legyőzzék. A szervezet vezetése az alapító mindenkori leszármazottjának feladata, jelenleg éppen egy Integra nevű lány van soron.
Fő fegyverük egy igen nagy erejű ősvámpír, Alucard, aki hűségesen szolgálja a Hellsing családot, és saját fajtáját üldözi. A csapathoz egy szerencsétlenül járt rendőrlány, Seras is csatlakozik, miután egy balul sikerült bevetés során maga is vámpírrá lett.
A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend sikerrel veszi fel a harcot a vámpírokkal Nagy-Britanniában, s ezen küldetéshez teljesen szabad kezet kapnak.
Ugyanakkor a vámpírokon kívül más veszélyforrás is van rájuk nézve, ez pedig nem más, mint a Vatikánban működő hasonló célú szervezet, az Iskarótiak 13. rendje, akik nem éppen barátságos vetélytársak, ráadásul bemerészkednek a Hellsing által védett területre, aminek során Alucard is szembesül legkíméletlenebb ellenfelével.
Ez azonban nem minden: a vámpírtámadások is egyre sűrűsödnek, még a csoport főhadiszállását is megtámadják, sőt, valamilyen titkos és rendkívül fenyegető összeesküvés is kezd körvonalazódni.
Mára rengeteg feldolgozása született a Drakula- és vámpírtörténeteknek, amik közül sok igen gyalázatosra sikerült, épp ezért jó néha olyan gyöngyszemekre bukkanni, mint ez a két kötet.
A Hellsing épp eléggé ijesztő, erőszakos, komor és izgalmas, emellett pedig épp annyira visszafogottan humoros, amennyit még elbír ez a sötét téma. Ráadásul remek karaktereket vonultat fel.
A könyvek egyértelmű sztárja a látványosan felfegyverzett Alucard, aki egyszerre hideg és kíméletlen gyilkológép, emellett pedig egy kissé tébolyodott, ám stílusos és jópofa alak.
Ifjú tanítványa, Seras Victoria vámpírléte ellenére a mangák tipikusan olyan alakja, aki békés, szerethető és ártatlanságával a rengeteg erőszakot hivatott ellensúlyozni. Szintén tekintélyt parancsoló a vatikáni vámpírterminátor, Anderson, de az összes mellékszereplő is kiválóan kidolgozott.
A mangák szerelmeseinek gondolom, nem kell bemutatni a sorozatot, ám aki eddig nem ismerte volna és szereti a látványosan erőszakos és/vagy vámpíros történeteket, annak mindenképp figyelmébe ajánlanám, nem fog csalódni benne!