FőképEgyik legkedvesebb gyerekkori képregényhősöm talán az összes álruhás igazságtevő közül is a legemberibb.
A csóró amerikai stréber egyetemistával talán könnyebben azonosul bárki, mint más hősökkel, akiknek nincs annyira hétköznapi háttere és valószínűleg nincs is még egy olyan karakter, akinek magánélete is ennyire ismert lenne, mint Peter Parkeré.

Ez a kiadvány egy eddig nem ismert fejezetet mutat be hősünk életéből, s ilyen formájában kevésbé akciódús, viszont az amerikai képregényekhez méltóan csavaros történetet kaphatunk, ami a Pókember egészen korai múltjához kötődik.
A jelenlegi könyv egy 2005-ben megjelent sorozat része, A múlt bűnei című történet folytatása, ami eredetileg 4 részben jelent meg a Panini Comics kiadásában.

A sztori kezdetén Peter Parker már boldogan éldegél felesége, Mary Jane Watson oldalán, emellett pedig természetesen még mindig kellő felelősségtudat hajtja, hogy megmentse, vagy jobbá tegye a világot.
Fény derül azonban egy olyan nagy horderejű múltbéli titokra, ami most nem csak a Pókemberre, hanem még alteregójának házaséletére is veszélyt jelenthet.

Mint kiderült, Peter első szerelme, Gwen Stacy ikreket szült Norman Osborne-nak még halála előtt, amit a Zöld Manó okozott.
A Pókember legelszántabb ellenfelének sikerült eltitkolnia ezt a tényt hősünk elől, és tőle elrejtve, Párizsban nevelte a születésüktől fogva különleges gyermekeket (az Osborne-vér miatt hihetetlen gyorsan öregszenek) azzal a céllal, hogy egyszer majd bosszút álljanak a Pókemberen és Peter Parkeren, akit apjuknak és egyben anyjuk gyilkosának hittek.

Amikor azonban sor kerül az ikrek és a hálószövő találkozására, fény derül az igazságra. Ennek következtében a bosszú elmarad és a testvérek közül Sarah, aki megszólalásig hasonlít Gwenre, látszólag békejobbot nyújt Pókembernek, míg a meghasonlott Gabe eltűnik a nagy ütközet közepette.

Innen indul a jelenlegi történet, aminek elején Peter Parker felelősségtudatától vezérelve Párizsba indul, hogy megtalálja az elveszett testvért és segítséget nyújtson a bajba jutott Sarahnak, aki fejébe vette, hogy elcsábítja hősünket és közben láthatólag valami más rosszban is töri a fejét.

Nem akarok elárulni többet a cselekményről, nehogy lelőjem a poént, inkább csak annyit mondanék, hogy nem egy tipikus Pókember-történetet ismerhetünk meg, amiben a főhősnek velejéig gonosz, nagyhatalmú teremtményekkel kell megküzdenie.
Bár ezúttal az akció jóval kevesebb, a történet azért izgalmas, még ha olykor tipikusan szappanoperás elemeket is vélhetünk felfedezni benne.

Ami megkülönbözteti ezt a könyvet az ifjúkoromban ismert vékony füzetecskéktől, az a kivitelezés. Egyértelműen a legigényesebb Pókember-kiadvány ez, amit valaha láttam, bár tény, hogy az utóbbi években sajnos nem sok ilyet forgattam.

Azon túl, hogy időt állóbb és tetszetősebb maga az alapanyag az egykori írólap minőségűhöz képest, a képi megjelenítés sem volt még sosem ennyire valóságszerű és szemet gyönyörködtető.
Csodálatos, realisztikus és szépen kidolgozott képek jellemzik és természetesen a hősies beállítások, a leglátványosabb pózok jellemzik a könyvet, ahogy az meg van írva. Igazi ajándéknak való.