Főkép

Bon-Bon slágerek swinges/latinos hangszerelésben - érdekes ötlet, mi tagadás. Ráadásul azon kevesek közé tartozik, melyeknek tiszta szívemből örülök. Aki esetleg nem tudja (remélem kevesen vannak ilyenek), a swing a jazz egyik stíluskorszaka. Különlegessége, hogy a hangsúlyok a második és negyedik ütemre esnek (a zene alapja és a zenészek által ténylegesen játszott hangok és hangsúlyok között feszültség keletkezik), amitől az egésznek lüktető, lebegésszerű hatása lesz. Az ilyen zenét játszó együttesek az úgynevezett big bandek. Az 1930-as években egy tipikus együttes 14-15 tagból állt, hangszereik pedig a következők voltak: trombiták, harsonák, szaxofonok és a négytagú ritmusszekció: zongora, gitár, nagybőgő és dob.

Nos, ezek a hangszerek a Bon-Bon Swing című lemezén is megszólalnak. Most, 2008-ban. Magyarországon. És ennek örülni kell. Mert úgy tűnik, vannak még zenészek, akik komolyan gondolják a zenét. Akik nem hódolnak be (vagy legalábbis nem feltétlenül) az éppen aktuális divatirányzatoknak, hanem olyasmit csinálnak, amit szeretnek. Zenélnek. És ezzel létrehoznak valamit, ami szép, értékes, amitől az ember szíve megtelik örömmel és boldogsággal. Hiszen öröm hallgatni, ahogy a ritmusszekció által biztosított alap lüktetés mellett a fúvósok elkezdenek feleselni egymással, nem csupán kibontva ezáltal a dallamot, de oly mértékig fokozva a feszültséget, hogy azt szinte csak a csúcsponton bekövetkező katarzis is csupán átmenetileg képes feloldani.

És miközben egyik ámulatból a másikba esünk, hogy az egykori popslágerek milyen jól mutatnak új ruhájukban, újabb bizonyítékát hallhatjuk annak a lezser profizmusnak, amivel Szolnoki Péter képes a hangját a különféle stílusokhoz (swing, quick-step, tango & cha-cha, swing & mambo, samba, bossa) igazítani. Persze a számok sorrendisége sem hagy egyetlen perc pihenést sem, mi több, a swing és a latinos lüktetés váltogatásával szinte az elviselhetetlenségig fokozza feszültséget, az esetleges táncosokat pedig a végkimerülés határára sodorja.

Imádom ezt a lemezt úgy, ahogy van, bár bevallom, egy kicsit több tiszta swingnek (ha már ez lett az album címe) jobban örültem volna. Talán majd a folytatásban. Mert remélem, lesz folytatás…

Az együttes tagjai:
Szolnoki Péter - ének, fuvola, zeneszerzés
Török Tamás - gitár, zeneszerzés, szöveg

Közreműködők:
Budapest Jazz Orchestra:
Csejtei Ákos / Kollmann Gábor - altsax
Zana Zoltán - tenorsax
Dennert Árpád - tenorsax, klarinét
Cserta Balázs / Varga György - baritonsax
Csizmadia Dávid / Puskás Csaba / Hámori János / Magyar Ferenc - trombita, szárnykürt
Ducsai Szabolcs - trombita
Schreck Ferenc / Almási Attila / Skerlecz Gábor - harsona
Nagy Viktor Dániel - basszusharsona
Juhász Attila - zongora
Szeverényi Mátyás - gitár (4)
Sárkány Sándor - nagybőgő
Frey György - basszusgitár (7)
Berdisz Tamás - dob
Chino -ütőshangszerek
Elek István - karmester, művészeti vezető

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Valami Amerika (Swing)
2. Holnaptól (Quick-Step)
3. Pia olimpia (Tango & Cha-cha)
4. Gengszter dal (Swing)
5. Válassz engem (Rumba)
6. Hétvégi királylány (Swing & Mambo)
7. Érezd magad jól (Samba)
8. Szabad a gazdag (Swing)
9. Köszönöm, hogy vagy nekem (Bossa)
10. Haverok, buli, szamba (Samba)
11. Jingle Bell Rock (Swing)

Diszkográfia:
Kapaszkodj meg! (1995)
Just a Fool (1996)
Csak a holnapnak élek (1997)
Nem vagyunk mi angyalok (1998)
The name is Bon… Bon Bon (1999)
Időutazás 1995-2000 (2000) - válogatás
Irány a légió (2001)
008 (2003)
Kapod, amit látsz (2004)
Dupla Élvezet (2006) - jubileumi koncert
All in (2007)
Swing (2008)