FőképAzok a ’60-as évek! Amikor a Beatles megőrjítette az egész világot. Amikor a Blue Note kiadónál egyre másra jelentek meg a klasszikus jazz lemezek. Azokban az években olyan zenészek ontották a jobbnál jobb bakeliteket, mint Miles Davis vagy John Coltrane.

Ebben az évtizedben az Atlantic Kiadó is remek jazz muzsikusokat szerződtetett, akik ugyan feledésbe/háttérbe kerültek az eltelt évek során, de korabeli „részesedésük” vitathatatlan a műfaj népszerűségében.

Közéjük tartozik az 1938. március 15-én született Charles Lloyd is, aki kilencéves kora óta játszik szaxofonon.
Számos híresség zenekarában megfordult, mire 1966-ban az Atlanic Kiadóhoz került, ezért nem túlzás, ha azt mondom, ekkor jutott el pályafutásának csúcsára.

A korábban szerzett tapasztalatok alapján itt teljesedett ki zeneszerzői tehetsége, amivel rögtön az első atlanticos lemezén elkápráztatta a nagyérdeműt és a kritikusokat. Zenéjében ötvöződik az akkoriban zenei forradalmat kiváltó free jazz, egy kis bop, soul jazz és persze nem kevés pszichedelikus hatás.

Ha úgy tetszik, akárcsak a Hammerfall az első lemezének megjelenésekor, úgy Charles Lloyd kvartettje is a jó helyen volt a jó időben. Lloyd friss zenei gondolatai egyszerűen megbabonázták a kortársakat.
Nem véletlen, hogy az Atlantic-nál kiadott nyolc lemez közül hat koncertfelvétel.

Több mint negyven évvel később persze mindez már kissé másként hat, de a dupla CD-re felkerült több mint kétórányi zene jól reprezentálja az ekkoriban megjelent albumok hangulatát.

Ami első hallásra nyilvánvalóvá válik, az nem más, mint a free jazz meghatározó szerepe. A középpontban egy szólista áll, akinek improvizációját a többiek visszafogottabb ötletelése kíséri.
Gyanútlan fülek számára kakofón az egész, elvétve találkozni csak hagyományos számokkal, ezért aztán nem árt némi nyitottság, vagy előélet, hogy élvezni tudjuk ezt a teljesítményt.

Merthogy a lemezre préselt zene jóval több, mint kontár muzsikusok alkalmi próbajátéka, hiszen a kvartettben igazi tehetségek gyűltek össze, kezdve Charles Lloyd játékával, amit sokan - teljes joggal - Coltrane-hez hasonlítanak.
Szerintem viszont Lloyd lágyabban, több érzéssel fúj, és kissé elborultabb is. Mondjuk az is igaz, hogy többnyire a fuvoláját használja.

De vele egyenértékű a zongorista, Keith Jarrett, vagy a dobos, Jack DeJohnette teljesítménye is, és persze nem szabad megfeledkezni a producer, George Avakian közreműködéséről sem (egyébként ő volt az, aki az Atlantic-hoz szerződtette a négyest).

Lloyd nem idegenkedik a hosszabb lélegzetű, összetett számoktól sem. Erre remek példa az első lemezen hallható, többtételes „Autumn Sequence” vagy a „Dream Weaver”. Az is gyakori megoldásuk, hogy odavetnek egy rövid dallamfoszlányt a hallgatónak, majd otthagyva, ismét elmerülnek az improvizációk végtelenjében.

Meglátásom szerint ezek a zenészek mesteri módon képesek hangulatokat, képeket felidézni a hallgatókban, mintha nem is hagyományos számokat adnának elő, hanem a bódult közönséget ragadnák magukkal álombéli utazásra, bebarangolva erdőt és mezőt, kényelmes tempóban, elidőzve az érdekesebb részeknél.

A hagyományos értelemben itt nincsenek slágerek, sőt, kevés olyan rész van, amit bárki dudorászik majd az utcán, ellenben aki egyszer is hallotta Lloyd játékát vagy szerzeményeit, az tudja, hogy ezt a zenét bármikor előveheti, mert akárcsak az óbornak, ennek sem kopik meg az íze, hanem csak nemesebbé válik.

Egészségünkre!

Az együttes tagjai:
Charles Lloyd - tenorszaxofon, fuvola
Keith Jarrett - zongora
Cevil McBee - basszus (CD1)
Ron McClure - basszus (CD2)
Jack DeJohnette - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Autumn Sequence (Autumn Prelude, Autumn Leaves, Autumn Echo)
2. Dream Weaver (Meditation, Dervish Dance)
3. Love Ship
4. Sombrero Sam
5. Forest Flower - Sunrise
6. Forest Flower - Sunset
7. Sorcery
8. Little Wahid`s Day
9. Wilpan`s

CD2
1. Tribal Dance
2. Temple Bells
12. Love In
13. Memphis Dues Again
14. Journey Within
15. Lonesome Child (Song, Dance)
16. Love Song To A Baby
17. Voice In The Night

Diszkográfia:
Discovery! The Charles Lloyd quartet (1964)
Of Course, Of Course (1965)
Nirvana (1965)
Dream Weaver (1966)
Forest Flower (1966) koncert
Flowering (1966) koncert
In Europe (1966) koncert
Love In (1967) koncert
Journey Within Atlantic (1967) koncert
In The Soviet Union (1967) koncert
Soundtrack (1968)
Warm Waters (1971)
Moon Man (1972)
Waves (1972)
Geeta (1973)
Weavings (1978)
Night Blooming Jasmine (1981)
Montreux `82 (1982) koncert
A Night in Copenhagen (1983) koncert
Fish Out Of Water (1989)
The Call (1993)
All My Relations (1994)
Canto (1996)
Voice In The Night (1999)
The Water Is Wide (2000)
Hyperion With Higgins (2001)
Lift Every Voice (2002)
Jumping The Creek (2005)
Sangam (2006)
Rabo de Nube (2008) koncert
Dreamweaver (The Charles Lloyd Anthology) (2008) válogatás