Frank Miller: Sin City – A sárga rohadék
Írta: Oravecz Gergely | 2008. 11. 10.
A mozifilm után jó három évvel jelent meg magyarul a Sin City-sorozat negyedik része, A sárga rohadék, amely A nehéz búcsú és A nagy mészárlás című kötetek mellett a filmváltozat gerincét képezte.
Így most már a hazai olvasóknak is adott minden támpont az eredeti művek és a Rodriguez-Miller-féle adaptáció összehasonlítására - ez amellett, hogy kézenfekvő és logikus, esetünkben legalább annyira érdekfeszítő művelet is.
Többek között azért, mert a fordító megtartotta a film magyar szövegét. De menjünk sorjában.
Hartigan nyomozó nyugdíjba készül. Utolsó akciójaként megmenti a kis Nancyt Roark szenátor pszichopata fiának karmai közül - akit egyúttal örökre meg is nyomorít.
A szenátor bosszúja nem marad el: koholt vádakkal börtönbe csukják Hartigant a kislány megerőszakolásáért, és minden eszközzel egy vallomást akarnak kicsikarni belőle, hogy lelkileg teljesen összetörjön.
Ennek érdekében Nancyt is felhasználnák - az egyetlent, aki tisztában van az igazsággal és ezért mély szeretetet érez megmentője iránt -, így aztán Hartigan próbálja minél távolabb tartani magától a lányt.
De az Cordelia álnéven nyolc éven keresztül hetente ír neki egy levelet, folyamatosan tartva a lelket az öreg exzsaruban.
Ám egy napon Hartigan a szokásos levél helyett egy tizenkilenc éves lány levágott mutatóujját találja a borítékban. Csak egy dologra tud gondolni: elkapták Nancyt, és neki meg kell őt védenie…
Eltérés az előző részektől, hogy öntörvényű gyilkosok helyett ezúttal egy ízig-vérig jó zsarut kapunk főszereplőnek - aki viszont annyiban mégis hasonlít elődeihez, hogy saját becsülete és értékítélete egyszerűen nem engedi másként cselekedni, mint ahogy szerinte helyes, és ha valamit elkezdett, azt ha törik, ha szakad, végigcsinálja.
Fontos még a sztori időbeli elhelyezkedése: a cselekmény jóval A nehéz búcsú, illetve a még annál is korábban játszódó Ölni tudnál érte előtt zajlik.
Évszakok tekintetében is új arcát láthatjuk a bűnös városnak: a Basin Cityben oly gyakori trópusi esőzés helyett most szakadatlanul havazik. A legtöbb változás azonban sajnos nem pozitív értékű.
Miller már A nagy mészárlásban is észrevehetően eltért a korábban megszokott (és jól bevált) hagyományos panelelrendezési módtól, ám A sárga rohadékban egyenesen csúcsra járatja formát bontó szerkesztési technikáját: keret nélküli, olykor egész oldalas kompozícióit pillanat- és fázisképek tucatjaival tűzdeli meg, általában pedig ide-oda szórja az egyes képkockákat egy oldalon - és ez a képregény film noir-hangulatát bizony erősen lerontja.
Továbbá helyenként a cselekmény szempontjából teljesen felesleges képoldalakat is megenged magának, a szöveg terén pedig elképesztően hosszú üresjáratokra képes.
Felteszem, mindez valamilyen félresikerült dramaturgia része lehet - de ez esetben a saját bevallása szerint „inkább író, mint rajzoló” Miller alaposan melléfogott, azt az érzést erősítve az olvasóban, hogy az idő haladtával történetmesélés helyett egyre inkább a mítoszépítéssel volt elfoglalva.
Az adaptáláskor viszont Rodriguezzel karöltve jó érzékkel elhagyták a semmitmondó és lényegtelen részeket, így egy igazán lendületes történetté sikerült fejleszteniük Hartigan kissé szétcsúszott „eposzát”.
Legtöbbször az eredeti beállításokat sem tartották meg - ellentétben például A nehéz búcsúval, ahol csaknem szó szerint és kockáról kockára megelevenítették a képregényt.
Egy valamit azonban nehezen lehet elvitatni Millertől: a meglehetősen középszerű sztorikból ügyesen készít élvezetes, energikus meséket. Ez alól A sárga rohadék sem kivétel, dacára annak, hogy a filmváltozat kenterbe veri az eredeti művet.
Mert ugyan a nyomdai alapszínben tündöklő sárga dög a fekete-fehér oldalakon finoman szólva is undorító, a film ördögi gonoszságot sugárzó karakteréhez képest csupán egy irritáló jelenség.
Összegezve: ha mindenáron Sin Cityt akarunk olvasni, úgy ez a kötet éppenséggel kielégítheti az igényünket - de ha ennél többre vágyunk, legjobban tesszük, ha ismét fellapozzuk A nehéz búcsút vagy az Ölni tudnál értét. Biztosra vehetjük, hogy ebben az esetben nem marad hiányérzetünk.
Eddig a szerző alábbi műveiről írtunk:
Sin City
Sin City - A nehéz búcsú
Sin City - A sárga rohadék
Kapcsolódó írás:Sin City - A bűn városa (DVD)
Így most már a hazai olvasóknak is adott minden támpont az eredeti művek és a Rodriguez-Miller-féle adaptáció összehasonlítására - ez amellett, hogy kézenfekvő és logikus, esetünkben legalább annyira érdekfeszítő művelet is.
Többek között azért, mert a fordító megtartotta a film magyar szövegét. De menjünk sorjában.
Hartigan nyomozó nyugdíjba készül. Utolsó akciójaként megmenti a kis Nancyt Roark szenátor pszichopata fiának karmai közül - akit egyúttal örökre meg is nyomorít.
A szenátor bosszúja nem marad el: koholt vádakkal börtönbe csukják Hartigant a kislány megerőszakolásáért, és minden eszközzel egy vallomást akarnak kicsikarni belőle, hogy lelkileg teljesen összetörjön.
Ennek érdekében Nancyt is felhasználnák - az egyetlent, aki tisztában van az igazsággal és ezért mély szeretetet érez megmentője iránt -, így aztán Hartigan próbálja minél távolabb tartani magától a lányt.
De az Cordelia álnéven nyolc éven keresztül hetente ír neki egy levelet, folyamatosan tartva a lelket az öreg exzsaruban.
Ám egy napon Hartigan a szokásos levél helyett egy tizenkilenc éves lány levágott mutatóujját találja a borítékban. Csak egy dologra tud gondolni: elkapták Nancyt, és neki meg kell őt védenie…
Eltérés az előző részektől, hogy öntörvényű gyilkosok helyett ezúttal egy ízig-vérig jó zsarut kapunk főszereplőnek - aki viszont annyiban mégis hasonlít elődeihez, hogy saját becsülete és értékítélete egyszerűen nem engedi másként cselekedni, mint ahogy szerinte helyes, és ha valamit elkezdett, azt ha törik, ha szakad, végigcsinálja.
Fontos még a sztori időbeli elhelyezkedése: a cselekmény jóval A nehéz búcsú, illetve a még annál is korábban játszódó Ölni tudnál érte előtt zajlik.
Évszakok tekintetében is új arcát láthatjuk a bűnös városnak: a Basin Cityben oly gyakori trópusi esőzés helyett most szakadatlanul havazik. A legtöbb változás azonban sajnos nem pozitív értékű.
Miller már A nagy mészárlásban is észrevehetően eltért a korábban megszokott (és jól bevált) hagyományos panelelrendezési módtól, ám A sárga rohadékban egyenesen csúcsra járatja formát bontó szerkesztési technikáját: keret nélküli, olykor egész oldalas kompozícióit pillanat- és fázisképek tucatjaival tűzdeli meg, általában pedig ide-oda szórja az egyes képkockákat egy oldalon - és ez a képregény film noir-hangulatát bizony erősen lerontja.
Továbbá helyenként a cselekmény szempontjából teljesen felesleges képoldalakat is megenged magának, a szöveg terén pedig elképesztően hosszú üresjáratokra képes.
Felteszem, mindez valamilyen félresikerült dramaturgia része lehet - de ez esetben a saját bevallása szerint „inkább író, mint rajzoló” Miller alaposan melléfogott, azt az érzést erősítve az olvasóban, hogy az idő haladtával történetmesélés helyett egyre inkább a mítoszépítéssel volt elfoglalva.
Az adaptáláskor viszont Rodriguezzel karöltve jó érzékkel elhagyták a semmitmondó és lényegtelen részeket, így egy igazán lendületes történetté sikerült fejleszteniük Hartigan kissé szétcsúszott „eposzát”.
Legtöbbször az eredeti beállításokat sem tartották meg - ellentétben például A nehéz búcsúval, ahol csaknem szó szerint és kockáról kockára megelevenítették a képregényt.
Egy valamit azonban nehezen lehet elvitatni Millertől: a meglehetősen középszerű sztorikból ügyesen készít élvezetes, energikus meséket. Ez alól A sárga rohadék sem kivétel, dacára annak, hogy a filmváltozat kenterbe veri az eredeti művet.
Mert ugyan a nyomdai alapszínben tündöklő sárga dög a fekete-fehér oldalakon finoman szólva is undorító, a film ördögi gonoszságot sugárzó karakteréhez képest csupán egy irritáló jelenség.
Összegezve: ha mindenáron Sin Cityt akarunk olvasni, úgy ez a kötet éppenséggel kielégítheti az igényünket - de ha ennél többre vágyunk, legjobban tesszük, ha ismét fellapozzuk A nehéz búcsút vagy az Ölni tudnál értét. Biztosra vehetjük, hogy ebben az esetben nem marad hiányérzetünk.
Eddig a szerző alábbi műveiről írtunk:
Sin City
Sin City - A nehéz búcsú
Sin City - A sárga rohadék
Kapcsolódó írás:Sin City - A bűn városa (DVD)