FőképIlyen ősszel mindig Petőfi Sándor versének felejthetetlen szavai tolakodnak az agyamba:
„Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

És ezzel együtt eszembe jut az is, hogy évekkel ezelőtt még mennyire utáltam az őszt. Vagyis inkább mindent, ami vele járt. De erre csak nemrégiben jöttem rá. Mint ahogy arra is, hogy attól még ősz van, hideg, esik az eső, fúj a szél, hogy én utálom.
Akkor a saját érdekemben miért ne láthatnám meg benne a szépséget? A békés napsütést, a szép lassan átöltöző természetet.

Persze mindezen pozitív érzések megtalálásához és fenntartásához nem árt némi segítség. Amit nem feltétlenül kaphatok meg a tömegközlekedési eszközökön utazó fáradt, kiábrándult, mogorva emberektől, ezért nem árt olykor egyéb források után nézni. Ezek pedig nálam általában a zenéhez kötődnek.

Így került a lejátszómba Cozombolis második nagylemeze, a Fülig ér a száj, aminek borítóján nem csupán a fiatal, görög származású dalszerző-szövegíró-énekes mosolyog a világra, hanem egy rajzolt napocska is. Nem mondom, egyszerű kissé, de mindenképpen ígéretes.

Amikor 2007 tavaszán megjelent a Cozombolis első nagylemeze, a Valami most kezdődik el, még nem igazán tudtam eldönteni, hogyan is viszonyuljak az egészhez. Kellemes volt, de semmi többet nem váltott ki belőlem.
Olyan érzésem volt, hogy bár a srácok több éve zenélnek különféle zenekarokban, ez a produkció minden előremutató jel ellenére még gyerekcipőben jár.

Most viszont úgy érzem, hogy az elmúlt egy év élő fellépéseinek tapasztalatait és a rajongói visszajelzéseket figyelembe véve egy minden tekintetben kiforrottabb lemez került ki a fiúk kezei közül.
Az albumon 12 dal található, egy kivétellel saját szerzemények, amik ékesen bizonyítják, hogy hiteles mondanivaló csak akkor születhet, ha magának ír az előadó. Még akkor is, ha olyan „tökéletlennek” tűnik az egész.

De valószínűleg éppen ezért tetszik annyira. Meg azért, mert a hihető szövegekhez könnyed, dallamos, számos stílust (hiphop, r&b, reggae, funky) ötvöző, gitárra épülő, de trombitával tuningolt zene társul, ami nem csupán pozitív életérzést sugároz, de akarva akaratlanul is mozgásra, táncra inspirál.

Több helyen olvastam találgatásokat arról, hogy vajon mik lesznek a slágerlistás dalok, de őszintén szólva ezek a latolgatások engem egy cseppet sem érdekelnek. Mert megvannak a személyes kedvenceim („Minden nap”, „Pozitív szó”, „Nem lehetek mindig jó”), amik vagy egyeznek a tömegek igényeivel, vagy nem.

Ha egyeznek, akkor sokat hallhatom majd őket a rádióban, ami jó dolog. Ha meg nem egyeznek, úgy is jó, mert ha hallani akarom őket, elő kell vennem az egész lemezt. És ha már elővettem, meg is hallgatom. Újra meg újra.
Mert jó. Mert kell. Mint egy falat kenyér. Mint egy korty víz. Mint egy őszinte mosoly. Mint egy pozitív szó.

Az együttes tagjai:
Cozombolis Leonidász Péter - ének
Rontó Gusztáv (Guszti) - gitár
Gellén István (Pisti) - basszusgitár
Rontó Gyula (Gyula) - szintetizátor
Vincze Péter - dobok
Hajmann Péter - trombita

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Fülig ér a száj
2. Minden nap
3. Érezd az ütemet
4. Nekem minden sikerül
5. Végre itt a nyár
6. Pozitív szó
7. Szenvedély
8. Hallani akarok
9. Nem lehetek mindig jó
10. Mindenki énekel
11. Hagyd, hogy a zene vigyen
12. Bonus: Minta a testvéred volna 2007 reggae version

Diszkográfia:
Valami most kezdődik el (2007)
Fülig ér a száj (2008)