FőképAz agitátor szerzőjéről mindenféleképpen tudnunk kell, hogy a ’80-as évek legendás zenekarának, az Európa Kiadónak, alapítója és frontembere.
Később - az együttes működésének felfüggesztése után - az Egyesült Államokban élt és dolgozott mindenféle helyen, többek közt a Greenpeace new yorki irodájánál, mint utcai „agitátor”.
Az Európa Kiadó pár éve ismét aktívvá vált, és több nagysikerű koncertet adtak szerte Magyarországon.

Azt rögtön itt az elején tisztázni kell, hogy meglehetősen nehéz bármilyen műfajba besorolni Menyhárt Jenő könyvét.
Egyrészről valamilyen szinten önéletrajzi regénynek lehet tekinteni, hiszen önmagáról szól, az átélt élményeit, érzéseit, gondolatait osztja meg velünk.
Másrészről ismeretterjesztő műnek is beillik. A felmerülő témákat - legyen szó akár olyasmiről, mint az üvegházhatás, vagy az olyan nehezen megfogható „valamiről”, mint a szerelem - tudományos alapossággal vázolja fel és akár több, egymással ellentétes nézőpontból is ismerteti.

Szerkezetéből adódóan azonban lehet kissé furcsán is szemlélni a művet. Menyhárt Jenő az életéből egy-egy villanást tár elénk, és ezekből az egymással összefüggésben csak nagyon ritkán álló eseményekből bont ki egy-egy adott témát.
Vagy esetleg fordítva, felvázol egy adott problémát, és ehhez kapcsolódó életrészleteket kapunk a tudományos fejtegetés mellé.

Ami nekem elsőre kissé furának, vagy meglepőnek hatott, az az agitálási technika némely mozzanata.
A könyv számos beszélgetést tartalmaz, amelyeket alapvetően azzal a nem titkolt szándékkal kezdeményezett a szerző a new yorki utca emberével, hogy az a beszélgetés végeztével kitöltse a Greenpeace formanyomtatványait, hogy ezáltal a szervezet támogató tagjává váljon.

Ezen beszélgetések során a környezet szennyezését és rombolását példázva szinte kivétel nélkül az Egyesült Államok nem túl rózsás adatait kapta meg a megszólított. Ezzel szemben ha idehaza szóba kerülnek ilyen dolgok, szinte kivétel nélkül megemlítésre kerül a magyar adatok mellett a világ ide vonatkozó összértéke is. Fura.

Óhatatlan, hogy bizonyos emberek, ha meghallják, meglátják a tudományos szót, mondjuk egy könyvvel kapcsolatban, mindjárt „zizegősre” veszik a figurát, és kezd elmenni a kedvük az olvasásától.
Nos, nincs mitől tartania ezeknek az embereknek, Az agitátor közérthető nyelvezetet használ, nincsen tele bonyolult szakkifejezésekkel, illetve idegen szavakkal. Nyugodtan kézbe vehető és olvasható; úton, útfélen.