Főkép

Lőrincz L. László (alias Leslie L. Lawrence) könyvei közül A felakasztott indián szigetén az egyik legnagyobb kedvencem.

Sokan úgy tartják, hogy a szerző legjobb munkái a kilencvenes évek közepéig születtek, azóta pedig már csak árnyéka önmagának, s egyre gyengébb színvonalat produkál. Több új regényét tekintve néha még bennem is felsejlik, hogy talán igazuk van, hiszen ma már a maestro sem ontja futószalagon a mesterműveket, de ha átlagot számolunk, nagyjából minden harmadik könyve még mindig olyan ütősre sikerül, mint a klasszikus LLL-történetek.

A felakasztott indián szigetén is ezek közé tartozik, szóval ezúton üzenem minden fanyalgónak, hogy a lehető legsürgősebben szerezze be magának a 2005 májusában megjelent könyvet. Garantáltan azonnal elfelejti a rosszmájú vádakat!

A főszereplő ezúttal nem a szerző maga, hanem a több könyvében is segítőtársként felbukkanó Robert McKinley. Ez volt az első darabja annak a sorozatnak, amelyben Lawrence elmeséli néhány gyakorta felbukkanó ismerőse történetét, melyet ő maga Santa Monicában, egy hálaadási vacsorán hallott. Előszó gyanánt egy levelet kapunk Lawrence-től, amelyben megírja McKinleynek, hogy mit változtatott meg az „eredeti” történethez képest, s ettől még egy fokkal talán életszagúbb is lesz a regény (persze nem ez a szándéka).

Az egész, ahogy rögtön az első sorban olvashatjuk, a pizzázó előtt díszelgő fa jávorszarvas fatökével kezdődik. Illetve azzal, hogy a vicces kedvű turisták állandó jelleggel letörik és ellopják a becses szobor legbecsesebb részét, és a történet kezdetére már az összes utánpótlás elfogy. Így hát a pizzázó tulajdonosa, Senor Monteverde nem lát más lehetőséget, mint hogy elküldje Bobot, a segédjét - aki másra úgysem igazán használható - megfelelő faanyagért.

Olyan fa pedig, amilyenből a sok fejfájást okozó jávorszarvast készítették, csak egyetlen helyen nő: a felakasztott indián szigetén. A fiú nagyot nyel a hátborzongató név hallatán, de mi mást is tehetne, eleget tesz a feladatnak. Ettől fogva pedig valami olyasmibe keveredik (méghozzá egyre mélyebben), amibe egyáltalán nem szeretett volna. Előkerül a helyi maffia, melynek tagjai a felakasztott indián, Glen Morrison legendás kincsét keresik, plusz még jó pár rossz- és jófiú, barátok, szeretők és ellenségek…

A szerző, legjobb szokásához híven, ismét magára ölti a rejtett tanár szerepét, és ezúttal az indiánok hitvilágába, történelmébe vezet be minket érintőlegesen. Például megtudhatjuk azt is, hogy az indiánokat a természet nem „áldotta meg” a szédülés képességével, és éppen ezért a korai időkben csakis és kizárólag velük építtették az amerikai felhőkarcolókat. Sokan közülük meghaltak - hiszen az ellenséges törzsek még itt is folytatták háborúikat -, sokan viszont meggazdagodtak néhány nehéz év alatt, és így kiköltöztethették családjukat a rezervátumból, jobb életet biztosítva nekik.

A felakasztott indián szigetén igazán ízes kis krimi-kalandregény, olyan könyv, amivel igazán felhőtlen pár órát tölthetünk el. A cselekmény mindvégig pörgős, csavaros, agyafúrt, és persze a jól megszokott, LLL-féle humor sem hiányozhat a lapokról.

Lőrincz Laci bácsit, a magyar ponyva nagymesterét pedig azért szeretjük igazán, mert még mindig nem szállt a fejébe a dicsőség (mintha nem adna el évente kétszázezer könyvet), és még mindig nem akar többet tenni, mint szórakoztatni minket. Ezúton kívánjuk neki, hogy csak tegye nyugodtan, szórakoztasson minket még jó pár évig!