FőképSok mindenre gondoltam, amikor első ízben, még valamikor a XV. Könyvfesztivál hetében kézbe vettem Joensuu könyvét, csak arra nem, amire pedig egyértelműen utal a cím - mármint hogy bűnregényről van szó.
Persze mondhatnám sokat sejtetően, hogy a manapság divatos skandináv krimik eme méltatlanul mellőzött és elfelejtett darabját a tudatalattim által vezérelve ragadtam meg - de ez nem igaz.

Ugyanis pusztán a Polar Könyvek jól megszokott kék-fehér borítója által kiváltott pavlovi reflexnek köszönhetően csodálkoztam rá a borítóra. Rövid létszám- és memóriaellenőrzés után már biztosan tudtam: ezt még nem olvastam.
Ettől kezdve az események a jól ismert séma szerint zajlottak, minek eredményeként a könyv velem távozott a standtól.
Mégis, a kezdeti lelkesedésem ellenére csak most, majd fél évvel később került sor az alaposabb ismerkedésre.

Matti Yrjänä Joensuu (született 1948. október 31.) foglalkozását tekintve rendőr, és John Braine örökérvényű tanácsát megfogadva arról ír, amit ismer.
Méghozzá olyannyira sikeresen, hogy az elmúlt húsz év alatt tizenegy regénye jelent meg, melyek közül kilencnek főszereplője Timo Harjunpää, a Helsinki rendőrség nyomozója.

Ezek után gondolom nem meglepő, hogy műveiben életszagú a rendőri munka, nem csupán az eljárások felelnek meg a valóságnak (amennyire persze ezt innen meg lehet állapítani), hanem az egyenruhás állomány tagjai is.
Vannak köztük bátrak, vannak gyávák, önállóan gondolkodók és csordaszellemben cselekvők, vezetők, irányításra vágyók, humánus beállítottságúak és a hatalmukat élvezők.

Nem túlzás, ha azt mondom, az egész társadalmat képviselik, és mivel nap mint nap az élet végletes helyzeteivel találkoznak, kissé ők maguk is végletesen gondolkodnak, cselekednek.

Mint például abban az ügyben, amikor egy táncos mulatság során lelőnek két embert. Az esettel foglalkozó zsaruk reakciói és előítéletei alapvetően befolyásolják a nyomozást, s bizony mondom, az egészből a tanulság sem hiányzik.

Ennek megfelelően nem a fura bűntény felderítésének fordulatain van a hangsúly (bár korrekt módon ezt is halad a maga útján), hanem azon, amit szerzőnk az alcímben megfogalmaz:
„Regény két gyilkosságról és az egyikkel kapcsolatos nyomozásról, valamint mindazokról, akik nem látják önmagukat a rendőr arcában.”

Merthogy bizony ott vagyunk azokban az arcokban, emberekben. Az ő tetteik a mi tetteink, gondolataik - na ebben az egyezésben már nem vagyok teljesen biztos, csak abban, hogy Matti Yrjänä Joensuu nem ítélkezik, csak mesél.
Az olvasó meg ott marad és miközben érzi, valami különleges élményben volt része, eltöpreng azon, vajon mi is volt ez az egész.

A kötet itt is megvásárolható