Főkép

A mai zászlók és lobogók ősi alakjának tekintett vexillumot, melynek elsősorban a hadviselésben volt fontos szerepe, már az ókori népek is használták. A legismertebb ókori katonai írás, Vegetius A hadügy vezérfonala című munkája megemlékezik a római hadizászlókról. A hadizászló nem csupán dísze, jelképe volt a harcolóknak, hanem tájékozódásul is szolgált: a zászlórudakon állatokat ábrázoló jelvények voltak (a légióké sas, a kisebb egységeké sárkány), a századok zászlóira pedig a csapat számát jegyezték fel.

A középkorban a királyi zászlórúd tetején szereplő jelvények szintén főleg állatalakok voltak, emellett azonban feltűnik a kereszt is, mint a kereszténység szimbóluma. A X. századtól azonban a jelvény fokozatosan háttérbe szorult, és a hangsúly a lobogóra tevődött át. Sőt, a XII. században a dánok kezdeményezésére a jelvény is a lobogóra került. A XIII. században a jelvények a pajzsra kerültek, és kialakultak a címerek, amik később visszakerültek a lobogóra, és ezzel a zászló neve és alakja is megváltozott.

A lobogó a nemzeti hovatartozás megjelölésére a XVI. században alakult ki. Eleinte a lobogók csupán a hajók állami hovatartozását mutatták. Később néhány hajózási lobogóból kialakultak a nemzeti zászlók, melyek az ország és az egész nép jelképeivé váltak.

Röviden, tömören ennyi. Ám aki ennél többet szeretne megtudni a zászlók és lobogók történeti fejlődéséről (külön kiemelve a történelmi szempontból kiemelkedő darabokat), közös gyökereikről, ismertetőjegyeikről, különbözőségeikről, az mindenképpen szánjon időt a Mi MICSODA sorozat jelen kötetének tanulmányozására, hiszen a felsoroltakon kívül még számos érdekességgel találkozhat. Természetesen a teljesség igénye nélkül, a célcsoport igényeinek figyelembe vételével.

Akit viszont mindez szemernyit sem érdekel, mi több, nem kíváncsi a zászlónyelv szakkifejezéseire, a zászlókra vonatkozó etikett alapvető szabályaira, illetve a zászlók és lobogók világának rekordjaira, az kezdjen rögtön a 26-27. oldalon. Mert ami onnantól következik, az jól jöhet még valahol, valamikor. Felnőttnek és gyermeknek egyaránt.