Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (ÜA)
Írta: Ürmös Attila | 2008. 07. 24.
Az idei könyvhétre megjelent egy új magyar nyelvű Pink Floyd-történet. Az elsőt jómagam írtam, még 1995-ben, majd néhány éve a zenekar dobosa, Nick Mason lepett meg bennünket egy önéletrajzzal, és íme, most itt a harmadik: az Echoes.
Szerzője, Glenn Povey nagyszerűen elegyíti az oknyomozó riporterek vadászösztönét, és a székmelegítésben minden bizonnyal guiness-rekordokat döntögető filológusok abbéli kitartását, mellyel még az internet korszakában is levéltárakban kutakodva, poros hírlapokat nyálazva ellenőrzik a világhálóra feltett adatok hitelességét.
A különféle kontinenseken végzett több hónapos munka gyümölcseként más talán egy doktori disszertációt adott volna ki a kezéből, ám Povey úr még ennél is becsvágyóbb projektre szánta el magát.
Az angolul 2007-ben megjelent Echoes című könyv esetében ugyanis nem csak a lehengerlő méret a lényeg.
A benne található adatok mennyisége és precízsége miatt olyan ez a kötetet a Pink Floyd kutatói és rajongói számára, mint az irodalmároknak a „spenót ” (hatkötetes magyar irodalomtörténet), vagy a pszichológusoknak az „Atkinson”.
A terjedelmes és nagyszerű fotóanyaggal illusztrált albumnak ezért bátran adhatták volna a Bevezetés a Floydológiába alcímet is.
Olvasása közben óhatatlanul kísértett a múlt, hiszen az egykori első magyar Pink Floyd könyv szerkesztéséhez rengeteg személyes emlékem kapcsolódik. Emberek, egy-egy újságcikk megtalálásának öröme, meg persze a sok-sok kínlódás a szövegek beírásával…
Akkoriban nemcsak internet, hanem számítógép is alig akadt a környezetemben, ezért egy Erika típusú írógépen kopogtam be a sorokat. Amikor végre kölcsön PC-hez jutottam, örültem, ha a 3.1-es Windows futott rajtuk.
Bizonyára emlékeznek, ez még a 286-os és 386-os matuzsálemek korszaka volt (a mobiltelefonom ma többet tud), és a mai számítógépek még csak a sci-fi írók és Bill Gates fantáziájában léteztek.
Ennek ellenére – és bevallom ezt örömmel vettem tudomásul az Echoes olvasása, összehasonlítása közben – a meglehetősen zord körülmények között készült 1995-ös Pink Floyd könyv sem tartalmaz több hibát és elírást, mint bármelyik másik angol nyelvű monográfia.
Igaz, ami miatt legtöbben támadták a könyvemet akkoriban, az a Pink Floyd egyes korszakainak és lemezeinek negatív, gyakran kíméletlen kritikája volt. Nos, ha a Glenn Povey által szorgalmasan összegyűjtött koncert- és lemezkritikákat olvasgatjuk, látunk ott még cifrábbakat is…
Bizonyára sokan veszik majd a kezükbe az Echoest úgy, hogy már olvasták az előző két Floyd-könyvet.
Nem kell csodálkozniuk, ha néhol ugyanazokkal a korabeli magazinokból beszúrt interjúrészletekkel találkoznak, talán más terjedelemben, kicsit más fordításban. Az International Times, a Melody Maker és a hasonló újságok interjúi, kritikái meghatározóak voltak annak idején, ezért a tagok egy-másik kijelentése szinte minden monográfiájukban helyet kap.
Kétségtelen azonban, hogy az Echoes mindegyiknél pontosabb, részletesebb adatokkal szolgál.
Már a könyv felépítése is figyelemreméltó. A fejezetek elején a korszakokat összefoglaló, sodró történetet olvashatjuk, a végén pedig apró betűkkel a lehető legrészletesebb információk találhatók, főként haladóknak.
Lehet hogy ettől egy kicsit tankönyv szagúvá vált, ugyanakkor nem hiszem, hogy sokan végigolvasnák például az 1966-67. évben adott koncertek teljes dokumentációját (beleértve az elmaradt fellépésekét is).
Mazsolázni mindenesetre érdemes az apró betűs cikkrészletek között. Kitűnően közvetítik az akkori zenei felfogást, a korszak hangulatát, és, nem utolsósorban, azt a rengeteg összefonódást, amely jelzi, hogy a zenekar útjai más ismert személyek pályafutását rendszeresen keresztezték.
Ezért Povey könyve kapcsán is szeretném hangoztatni azt, amit a sajátom esetében már is többször megtettem: a Pink Floyd története oly sok más művész karrierjét érinti – Jimi Hendrixtől Paul Simonig, Polansky-tól Nurejevig – hogy olvasása nem csak rajongóknak és zenekritikusoknak, hanem mindazon művészeti íróknak, szerkesztőknek is javallott, akik a film, a balett, vagy a kortárs zene világában mozognak otthonosan.
Úgyhogy tessék a polcon tartani az Echoest, ha másért nem, hát a bőséges, pontos információi miatt; nem feledve a sokszor ismételt közhelyet, miszerint az információ: hatalom.
Kapcsolódó írások:Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Makai Péter Kristóf ajánlója)
Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Ürmös Attila ajánlója)
Szerzője, Glenn Povey nagyszerűen elegyíti az oknyomozó riporterek vadászösztönét, és a székmelegítésben minden bizonnyal guiness-rekordokat döntögető filológusok abbéli kitartását, mellyel még az internet korszakában is levéltárakban kutakodva, poros hírlapokat nyálazva ellenőrzik a világhálóra feltett adatok hitelességét.
A különféle kontinenseken végzett több hónapos munka gyümölcseként más talán egy doktori disszertációt adott volna ki a kezéből, ám Povey úr még ennél is becsvágyóbb projektre szánta el magát.
Az angolul 2007-ben megjelent Echoes című könyv esetében ugyanis nem csak a lehengerlő méret a lényeg.
A benne található adatok mennyisége és precízsége miatt olyan ez a kötetet a Pink Floyd kutatói és rajongói számára, mint az irodalmároknak a „spenót ” (hatkötetes magyar irodalomtörténet), vagy a pszichológusoknak az „Atkinson”.
A terjedelmes és nagyszerű fotóanyaggal illusztrált albumnak ezért bátran adhatták volna a Bevezetés a Floydológiába alcímet is.
Olvasása közben óhatatlanul kísértett a múlt, hiszen az egykori első magyar Pink Floyd könyv szerkesztéséhez rengeteg személyes emlékem kapcsolódik. Emberek, egy-egy újságcikk megtalálásának öröme, meg persze a sok-sok kínlódás a szövegek beírásával…
Akkoriban nemcsak internet, hanem számítógép is alig akadt a környezetemben, ezért egy Erika típusú írógépen kopogtam be a sorokat. Amikor végre kölcsön PC-hez jutottam, örültem, ha a 3.1-es Windows futott rajtuk.
Bizonyára emlékeznek, ez még a 286-os és 386-os matuzsálemek korszaka volt (a mobiltelefonom ma többet tud), és a mai számítógépek még csak a sci-fi írók és Bill Gates fantáziájában léteztek.
Ennek ellenére – és bevallom ezt örömmel vettem tudomásul az Echoes olvasása, összehasonlítása közben – a meglehetősen zord körülmények között készült 1995-ös Pink Floyd könyv sem tartalmaz több hibát és elírást, mint bármelyik másik angol nyelvű monográfia.
Igaz, ami miatt legtöbben támadták a könyvemet akkoriban, az a Pink Floyd egyes korszakainak és lemezeinek negatív, gyakran kíméletlen kritikája volt. Nos, ha a Glenn Povey által szorgalmasan összegyűjtött koncert- és lemezkritikákat olvasgatjuk, látunk ott még cifrábbakat is…
Bizonyára sokan veszik majd a kezükbe az Echoest úgy, hogy már olvasták az előző két Floyd-könyvet.
Nem kell csodálkozniuk, ha néhol ugyanazokkal a korabeli magazinokból beszúrt interjúrészletekkel találkoznak, talán más terjedelemben, kicsit más fordításban. Az International Times, a Melody Maker és a hasonló újságok interjúi, kritikái meghatározóak voltak annak idején, ezért a tagok egy-másik kijelentése szinte minden monográfiájukban helyet kap.
Kétségtelen azonban, hogy az Echoes mindegyiknél pontosabb, részletesebb adatokkal szolgál.
Már a könyv felépítése is figyelemreméltó. A fejezetek elején a korszakokat összefoglaló, sodró történetet olvashatjuk, a végén pedig apró betűkkel a lehető legrészletesebb információk találhatók, főként haladóknak.
Lehet hogy ettől egy kicsit tankönyv szagúvá vált, ugyanakkor nem hiszem, hogy sokan végigolvasnák például az 1966-67. évben adott koncertek teljes dokumentációját (beleértve az elmaradt fellépésekét is).
Mazsolázni mindenesetre érdemes az apró betűs cikkrészletek között. Kitűnően közvetítik az akkori zenei felfogást, a korszak hangulatát, és, nem utolsósorban, azt a rengeteg összefonódást, amely jelzi, hogy a zenekar útjai más ismert személyek pályafutását rendszeresen keresztezték.
Ezért Povey könyve kapcsán is szeretném hangoztatni azt, amit a sajátom esetében már is többször megtettem: a Pink Floyd története oly sok más művész karrierjét érinti – Jimi Hendrixtől Paul Simonig, Polansky-tól Nurejevig – hogy olvasása nem csak rajongóknak és zenekritikusoknak, hanem mindazon művészeti íróknak, szerkesztőknek is javallott, akik a film, a balett, vagy a kortárs zene világában mozognak otthonosan.
Úgyhogy tessék a polcon tartani az Echoest, ha másért nem, hát a bőséges, pontos információi miatt; nem feledve a sokszor ismételt közhelyet, miszerint az információ: hatalom.
Kapcsolódó írások:Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Makai Péter Kristóf ajánlója)
Glenn Povey: Pink Floyd – Echoes (Ürmös Attila ajánlója)