Chris Connor: Introducing Chris Connor (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 07. 17.
Amikor felcsendült a válogatásalbum első szerzeménye, két dolog jutott azonnal az eszembe.
Elsőként arra gondoltam, ez bizony fehér énekesnő, mivel hangjából hiányzik az a teltség, az a szomorúsággal vegyített életkedv, ami mondjuk Cassandra Wilsonra is jellemző. Másodjára pedig egy meghitt, dohányfüsttel elhomályosított klubhelyiség jelent meg lelki szemeim előtt, ahol egy „bárénekesnő” kísérőzenekarának tagjai előtt, a mikrofonba kapaszkodva adja elő dalait.
Fehér, szőke, fiatal, kicsit kacér, jó humorú, képzett énekesnő, akinek hangja a magasabb regiszterekben is tisztán, erőlködés nélkül szólal meg, miközben romantikus, érzelmes, kicsit füstös és mégis lágy marad. Már-már vamp és díva egy személyben.
Valami hiányzik a produkcióból, bár az is lehet, hogy csupán nincs szerencséje, ezért aztán sosem jut el a nagyobb koncerttermekbe, élete végéig ilyen helyeken lép majd fel. Ám ez cseppet sem zavarja, mert jól érzi magát – imád énekelni és szereti a jazzt, sugallja a látomásom. És lőn, az életrajzi adatok elolvasása, illetve néhány fotó, korabeli felvétel megtekintése után a látomásom minden tekintetben beigazolódott.
Chris Connor (1927. november 8.) egyébként kalandos pályát futott be, míg 1956-ban leszerződött az Atlantic Records-hoz. Az itt eltöltött évek alatt (1962-ben távozott a kiadótól) jelentek meg véleményem szerint pályafutásának legjobb lemezei, ekkoriban volt a legismertebb és legsikeresebb is, ami azzal az alkotói szabadsággal párosult, hogy bármit lemezre énekelhetett, nem kötötték meg a kezét (hála Nesuhi Ertegun producernek).
Ez idő alatt tizenkét albumot készített, ami úgy nagyjából százötven számot jelent – na ebből a rengetegből került fel tizenhét gyöngyszem a válogatásra.
A „döntőbe jutott” dalok megítélésem szerint jól reprezentálják Chris Connor tudását: szomorkás és vidám, ábrándozó és életteli egyaránt megtalálható közöttük, sőt mi több, még két koncertfelvétel is befurakodott a sor végére. Nekem leginkább a nyitó „I Get A Kick Out Of You”, valamint a „Witchcraft” és „Moon Ray” tetszett a legjobban.
A hangminőségre sem lehet panasz, sehol egy reccsenés, minden tisztán szól. Azon ne csodálkozzunk, ha az ének többnyire elnyomja a hangszereket, a lényeg ezúttal nem a zenészek tudásán van, hanem az előttük álló díván. Igazi hézagpótló kiadvány ez, főként azok számára, akik az ötvenes-hatvanas évek cool muzsikájára, az érzelemdús fekete jazz ellentettjére kíváncsiak.
Amit hiányolok a kiadványból, az a közreműködő zenészek listája. Tisztában vagyok a gazdasági megfontolások szükségességével, de egy viszonylag „elfeledett” énekesnőt bemutató CD-től szerintem ez egyáltalán nem túlzott elvárás.
Közreműködő:
Chris Connor - ének
A lemezen elhangzó számok listája:
1. I Get A Kick Out Of You
2. You Make Me Feel So Young
3. Summertime - Connor, Chris & Maynard Ferguson
4. Blow Gabriel Blow
5. Black Coffee
6. Witchcraft
7. One For My Baby (And One More For The Road)
8. Opportunity Please Knock
9. God Bless The Child
10. Moon Ray
11. These Foolish Things
12. Good Morning Heartache
13. Embraceable You
14. Man I Love
15. Come Rain Or Come Shine
16. Senor Blues
17. All About Ronnie
Diszkográfia:
Sings Lullabies of Birdland (1953)
Chris (1954)
Lullabies for Lovers (1954)
This Is Chris (1955)
Chris Connor (1956)
He Loves Me, He Loves Me Not (1956)
I Miss You So (1956)
A Jazz Date with Chris Connor (1956)
Chris Connor Sings the Gershwin Almanac of Songs (1957)
Chris Craft (1958)
Sings Ballads of the Sad Cafe (1959)
Chris in Person (1959) koncert
Witchcraft (1959)
A Portrait of Chris (1960)
Free Spirits (1961)
Double Exposure (1961)
Chris Connor at the Village Gate (1963) koncert
A Weekend in Paris (1964)
Sings Gentle Bossa Nova (1965)
Now (1967)
Softly and Swingin` (1969)
Sweet and Swinging (1978)
Lover Come Back to Me (1981) koncert
Love Being Here with You (1983)
New Again (1988)
As Time Goes By (1991)
London Connection (1994)
Haunted Heart (2001)
I Walk with Music (2002)
Everything I Love (2003)
At the Village Gate (2006)