FőképA legnagyobb bajom ezzel a könyvvel, hogy jó akar lenni. Pedig nem az. Enrico Brizzi lehet, hogy nagy sikert aratott a kamaszok körében, de akkor én egy jóval más kamaszlégkörben élhettem.

Az Oscar Firmian ugyan nem a kiskamaszoké, de érezhetően a fiatal felnőttek számára írt mű. És a szándékos, erőltetett menőzésen érezhető, hogy a közönség jól célkeresztbe lett véve.
Sőt, az olasz író annyira a biztosra ment, hogy az olvasó két szeme közé lőve nem csak az áldozatában, de a saját szürkeállományában is maradandó károkat okozhatott.

Vagy magát az olvasót nézhette agyhalottnak. Másképp nem tudom megmagyarázni, hogy kerülhetett ennyi szó ilyen fölöslegesen ebbe a könyve.

Egy feltört diónyi héjban nagyjából arról szólna a történet, hogy a címszereplő Oscar Firmian életrajzíróként keresi kenyerét, és a jó zaftos történetek érdekében nem átall mindenféle fondorlatos trükkökhöz folyamodni, mint például az interjúalany alapos leitatása, vagy igazságszérummal való „gyógykezelése”.
Botrányos, és rendkívül sikeres könyveit álnéven adja ki, mellyel nem kis hírnévre tesz szert.

Az eladhatóság szempontjából kétséges márkanévként funkcionáló „Becserkésző Prométheusz” álnéven írott könyvei egy kisebb vagyont hoznak a konyhájára, de az inkognitó alatt csendben, no és persze rendkívül kinyalva, a legújabb módi szerint, meghúzza magát.

Mígnem egy szép napon ráakad a nagy halra, aki nem más, mint a rocksztár voltával számomra nehezen összeegyeztethető nevű Evander Deltoid, akit inkább tudok elképzelni valami kiégett és partidrogoktól megsült agyú ravernek, mint valamire való rockzenésznek.

Az úr a műfaj nagyjainak legjobb szokásai szerint a hatalmas sikerek után nyom nélkül felszívódott, és nem tudni, magával végzett, vagy csak a megvilágosodás mihamarabbi reményében elvonult a világból egy ashramba, esetleg valami tanúvédelmi program keretében a festői Grantchesterben kertészkedik.

A kötet maga három részre tagolódik, bár nem is igazán tudom helyretenni, miért volna szükség az egyébként nem túl meggyőző szöveget három részre osztani.
Abból a vékonyka személyiségből, melyet Oscar Firmian néven ismerünk meg, nem sikerül a szerzőnek háromszáz oldalra elegendő anyagot gyúrnia.
Ezért kaphatja meg a kellően mazochista hajlamú olvasó a kötet utolsó harmadában az ismert, Romanától egy lépcsővel feljebb gyártott irodalom egyik legkiszámíthatóbb és legjelentéktelenebb szerelmi történetét.

Brizzi biztosan tudta, mik azok az elemek, melyeket mindenképpen bele kell rakni egy ifjúsági kötetbe, hogy a cooléhségét csillapítani vágyó célközönség leszurkolja azt a nem kevés pénzt, amibe ez a könyv kerül.
Ennek megfelelően jó sok ismert és istenített rocksztár nevét dobja be, hogy legyen kihez hasonlítani ezt a Nímander Deltoidot.

Aztán legyen benne legalább egy kevés szó a fűről, persze, mert a hatvanas évek a rock and rollban nem múltak el nyomtalanul, és ma már nem igazi huszonéves, aki nem sodor, teker, csavar, hajlít és pödör, de azért ne legyen túl ártalmas – nem vagyunk mi Trainspotting, köszönjük szépen, a kokain meg maradjon a honatyáknak.

Összességében vajmi kevés jót tudok mondani erről a műmájerségtől erősen terhelt, a legrosszabb, ákosi értelemben vett „ízlést kiszolgáló” irományról. És az igencsak feddhető stílusú regényíró még egy nagyon ronda húzást elkövet, amikor Firmian barátját, Gabrio Spichisit teszi meg narrátornak.

Azt meg csak remélem, hogy vezetékneve nem az angol speakeasy-ből jön, pedig sajnos illene rá.
Gabrio ugyanis egy pillanatig sem tud meghúzódni a háttérben, egoista ömlengései tényleg a szófosás határát súrolják. De legalább jó erősen, nehogy nyoma maradjon. Ez a 2-in-1 cheerleader és evangelista pontosan a címben kitűzött feladatának tesz eleget, vagyis Firmiant ajnározza orrba-szájba.

A „szeretett tanítvány” mindig szeret a legrosszabb helyen (jelesül: a regény folyásában) téblábolni, és ha lehetne, Firmiannak még a lábnyomát is aranyba foglalná. Ettől nem csak meglehetősen idegesítő lesz, de roppant szánalmas is.
Egy szó, mint száz: aki szeret olvasni, az most örülhet, hogy nem minden könyvért kell nyálcsorgatva futni a könyvesboltba. Ma is spórolt jó kétezer forintot.