Főkép

A Wotan SS katonái a Dánia lerohanása utáni díszmenetet gyakorolják éppen, amikor von Dodenburg hadnagy betoppan a kiképzőtáborba, és mindenki legnagyobb elképedésére önkénteseket keres egy titkos és nagy véráldozattal járó katonai akcióhoz, melyet Himmler, az SS birodalmi vezetője és Canaris tengernagy, az Abwehr (katonai kémelhárítás) főnöke agyaltak ki. A terv szerint, a még semleges Norvégiába dobnák le a csapatot ejtőernyővel, hogy aztán birtokba vegyék a Narvik városától a svéd határ felé húzódó vasutat. Azt persze csak kevesen sejtik, hogy a Csatorna túloldalán az angolok pont ugyanerre készülnek…

A tavaly elhunyt szerző (eredeti nevén Charles Whiting) újabb von Dodenburggal és a Wotan SS-el foglalkozó könyve 1940-be, a náci Németország észak felé végrehajtott hadműveleteire összpontosít, a tőle már megszokott stílusban. Azon kívül, hogy immáron sokadszorra bizonyítja, hűen képes lefesteni a II. világháború történéseit és ebbe saját történeteit elhelyezni, az alapjában könnyed stílusát két mondattal képes véres, elgondolkodtatóan komoly hangnemre váltani.

Sokat gondolkodtam, hogy mi is lehet Kessler/Whiting írásainak titka és azt hiszem, pont ez az egyik dolog. A háború borzalmait, a megpróbáltatásokat – nem tudok egyenlőre jobb szót – szórakoztató formában előadni igen nehéz, hiszen az embernek önkéntelenül is bevillannak a földi pokol képei. A szerző képes arra, hogy hosszabb-rövidebb időre másra terelje a figyelmünket és pont akkor, amikor kell, visszarántson bennünket a valóság brutalitásába.

Kesslernek megvan a maga eszköze arra, hogy alkalom adtán oldja a feszültséget: Schulze és elmaradhatatlan barátja, Matz a legnehezebb helyzetekben is képesek könnyedebbé tenni a történetet a maguk sajátos módján. Kettejüknek általában semmi máson nem jár az esze, csak a bordélyházakon és a piáláson. Meg persze azon, hogy valahogy túléljék a leghalálosabb golyózáporokat is. És ez a két szerencsekatona mindig belekeveri magát a legnagyobb szószba, csakhogy mentse a saját vagy az egység irháját.

A másik sajátos kessleri eszköz a katonai szleng, illetve a közkatonák sajátosan vulgáris, obszcén beszéde, viselkedése. Ezt mesterien képes bevetni a kívánt írói hatás elérése érdekében. Akik szeretik a háborús regényeket, azoknak kihagyhatatlan olvasmány.