Arany János füveskönyve (Józan, okos mérték)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 06. 30.

Ahogy az is meglepő, hogy az egyik legnagyobb magyar költő saját (humoros) sírfeliratán egyszerű szerkesztőként tünteti fel magát.
Arany politikai és költői hitvallásába belemélyedve aztán kitisztul a kép. A mindenben józan mértéket hirdető művész és kritikus az elvhű hazaszeretet mellett a mély, megingathatatlan vallásosságot és az emberséget tartja minden másnál magasztosabb életeszméknek. S úgy tűnik, maga is e sarokpontokhoz igazodva élt.
Ez tűnik fel leginkább az epikus költeményeiből, rövidebb verseiből és irodalomtudományi tanulmányaiból kiválasztott részletekben, ez visz némi derűlátó felhangot egyébként sokszor pesszimista jövőlátomásaiba.
Ezért tudott mindenek előtt ő kiállni a csak vágyálmokban fennmaradt magyar függetlenségért a maga sajátos „koronázási dicshimnuszában”, amit minden kisdiáknak kívülről illik fújnia.
Úgyszintén Arany kellett ahhoz, hogy Madách Ember tragédiájában ne csak a potenciális nagyságot lássa meg, hanem a pozitív, optimista értelmezhetőség lehetőségét is. Nem véletlen, hogy épp az ő átdolgozásában ismerjük ma e korszakos, és kivételesen nemzetközileg is ismert, elismert drámai művet.
És az sem véletlen, hogy a magyar nagyeposz megalkotására törekvő elődök közül éppen
Zrínyiben látja meg a mások által követendő példát. Zrínyi művében pedig eszmei téren az emberséget, a költői eszközöket illetően pedig a szavakkal, érzelmekkel való megfontolt takarékosságot emeli ki.
Arany sosem írt márványba véshető kétsorosokat, vagy Oscar Wilde-éhoz hasonló szellemességeket, gondolatai mégis bölcsességről árulkodnak.
Ha mindenképp hasonlítanom kellene, a kiteljesedett német barokk legkiválóbb zeneszerzőinek, Bachnak, Telemannak és Handelnek műveihez mérném költeményei és a belőlük kiragadott gondolatok fennköltségét és tökéletességét.
Életrajz:Arany János életrajz