Főkép

Robert Ludlum ebben a könyvében egy évtizedeken átívelő misztikus kalandon kalauzol végig minket.

A regény első része 1939-ben kezdődik, amikor a náci birodalom megerősödése és a Führer misztikumimádata folytán az egész világon folyik a nagy erejűnek tulajdonított kultikus tárgyak begyűjtése. Ez arra ösztökéli a titokzatos Xenopé rendet, hogy külső segítséggel, a Fontini-Cristi családra támaszkodva új helyre rejtsék a „vaskoporsót”.

A Duce gyakorlatilag kiszolgáltatja a családot a náciknak, de Vittorio Fontini-Cristi túléli a mészárlást, és angol segítséggel kijut Olaszországból. A világháború alatt egy titkos hadműveleti csoport tagja lesz, akik a német hadigépezetet belülről, kereskedelmi és pénzügyi ismereteiket felhasználva szabotálják.

A háború végeztével Vittorio megkeresi és felszámolja azokat, akik éveken át folyamatos megfigyelés alatt tartották. Kinyomozza az ereklyéket hajszoló vatikáni bíboros személyét, majd cseppet sem veszélytelen körülmények között élve jut ki a neki állított csapdából. Nevet változtat, eladja olaszországi örökségét, majd nyugodt és békés élet reményében feleségével együtt Amerikában telepszenek le.

…

A regény második része 1973-ban kezdődik, szereplői pedig Vittorio ikerfiai, Andrew és Adrian Fontine. Egyikük jó hírű ügyvéd, másikuk sokra hivatott katonatiszt. Életükben már semmilyen szerepet nem játszik a nagyapjuk által elrejtett „vaskoporsó”.

Ám amikor az ikrek 31. születésnapján a múlt árnyai mozgásba hozzák a fogaskerekeket, újraindul a hajsza. A két testvér egymás ellen fordul, Vittorio pedig hazatér egykori birtokára, és emlékeinek felelevenítésével segíti a kutatás résztvevőit.

És hogy miért ekkora a felhajtás? Mert a „vaskoporsó” Betsaidai Simon emlékeit tartalmazza, egy korabeli beszámolót Krisztus korából, a keresztre feszítésről és a nyilvánosságra hozott titokról...

A történet középpontjában Vittorio Fontini-Cristi háborús évei állnak, amikor látszólag már semmi nem köti apja örökségéhez. A szerző mesterien és logikusan köt minden szálat a vakon tapogatózó Vittoriohoz, mintha a háború minden eseményének köze lenne a családját elpusztító titokhoz.

Végig hatalmas a pörgés, és amikor már arra gondoltam, hogy jön egy kis nyugalom, akkor újabb sebességi fokozatba kapcsol a történet, és a titok egy újabb részletére derül fény.

A könyv elején borítékoltam volna, hogy valami őskeresztény relikvia van a dobozban, persze később, mikor már mindenféle iratot emlegettek, akkor már vártam az ilyenkor megszokott halandzsát arról, hogy akkor ezt most ki és hogyan fogja nyilvánosságra hozni. Meglepően kevés szó esik erről a dologról, talán mert túlságosan is felvilágosultak azok az elmék, akik feltárják a titkot.

Még mindig vannak bőven kihasználatlan őskeresztény iratok, ereklyék, amiket mindenféle könyvben, filmben meg lehet találni, fel lehet fedezni. Biztosan vannak olyanok, akik számára minden bizonnyal ez egy unalmas és elcsépelt történet, de a történelemnek ez a korszaka, szerintem a legtöbb nyugati kultúrában felnőtt ember számára örök érdeklődési téma marad.

Ehhez a témához kell még hozzákapcsolnom a Vatikán szerepét a regényben, hiszen az egyház vaskosan érdekelt minden ilyen jellegű eseményben. Szerintem a való életben is bőven belefér, hogy léteznek Donati bíboroshoz hasonló gondolkozású egyházfők, akik az egyház titkaiként kezelnek bizonyos saját maguk által titoknak nyilvánított eseményeket. És itt egy párhuzam húzható az utóbbi idők egyik legsikeresebb megfilmesített regényével, A Da Vinci-kóddal.

Negatívumként kell megemlítenem az ikrek szembenállását, ami szerintem meglehetősen erőltetett és csak a feszültségfokozás volt vele a cél. E nélkül a történet talán kevésbé lett volna izgalmas, viszont logikailag és az események menetét tekintve összecsiszoltabb és emberibb lett volna. Hozzáteszem, hogy az angol cím azért utal erre.

És engedtessék meg nekem, hogy kritikával illessem a nyomdát a meglehetősen silány nyomdai munka miatt: reménykedem benne, hogy csak az én példányom lett szellemképes.