FőképA Morpheus harmadik albuma elsőre megszokott heavy metalnak hangzik, a magyar bandáknál nem ritka, kissé nazális, a kitartott hangoknál klasszikus beütésű vibrátóval erősített énekstílussal. A prozódiáról, ami sajnos egészen csapnivaló, itt inkább ne is beszéljünk.
Aztán ezzel vége is szakad a bírálnivalóknak, és az is könnyen meglehet, hogy a „magyaros” (mondjuk ki, Ossianos) ének kizárólag az én fülemet bántja ennyire.

Ám már rögtön a második szám, a „Miért változnál?” kíséretében felfedezhetjük, hogy többről van itt szó dallamos keménykedésnél.
A verzék roppant gyors és feszes, szinte zakatoló alapját nu metallal kevert gótikus metálos refrén váltogatja, az átkötésben pedig a dallamos death metál jegyei szintén felbukkannak, hogy teljesen elbizonytalanítsanak a stílust illetően.

Az „Örökség”, ha lehet, még az előző számnál is keményebb, a dallamos death metált imitt-amott a metalcore durvasága súlyosbítja tovább. Egyedül az a gond vele, hogy a refrén ritmusa túlságosan hasonlít a „Miért változnál?” refrénjére, de ezt végtére is akár a téma besulykolásának is tekinthetjük.

A továbbiakban aztán hasonlóan magas színvonalú hangszeres játék és zúzós megszólalás jellemzi a kifejezetten ügyes, változatos témákból összerakott számokat. És többszöri nekifutásra lassanként még az énekhez is hozzá lehet szokni. Különösen az annyira eltalált refrénekben, mint a „Morpheus”-é.

A női vendégénekes, Kenyér Klára szerepeltetése ráadásul mindenképp telitalálat. „A szerelem mindent legyőz” a maga himnikusságával egyértelműen öngyújtólengető hangulatba hoz, mégis megmarad keménynek, könyörtelenül zúzósnak.

Ennél már csak az „Inkvizíció” népiesnek álcázott bizánci melódiája borzongatóbban szép. Úgy tűnik, az eretnekségről valahogy minden zenésznek a csángó közvetítéssel Magyarországra került keleti keresztény dallamvilág ugrik be, ebből kiindulva igyekszik megteremteni a mindenkori fennálló rendet bíráló hangteret.

Ahogy az albumot záró számokhoz érünk, rájövünk, hogy a Morpheus roppant feladatot old meg sikeresen: kellően eredetinek tűnnek egy amúgy túltelített műfajban, számaik durvák, zakatolnak, akár egy gyorsvonat, de eléggé dallamosak maradnak ahhoz, hogy befészkeljék magukat a fülünkbe, az agyunkba.

Az álom görög istenéről elnevezett banda III című albuma összességében nagyon jól összerakott, izgalmas, korszerű anyag. Kissé süt belőle még az ifjúság szertelen sokatmarkolása, de ha túltettük magunkat az ének okozta első sokkon, maradéktalanul élvezhető lemez, koncerten pedig kétségtelenül hatalmas élményt nyújt a csapat.

Az együttes tagjai:
Könnyű Tamás - ének
Horváth Lajos - ritmusgitár
Vörös Attila - szólógitár
Giczi Balázs - basszusgitár
Horváth Richárd - billentyű
Giczi Tamás - dob

Közreműködők:
Kenyér Klára - ének, vokál
Bátky-Valentin Zoltán - vokál
Jaya Hari das - vokál, üvöltés
Nachladal István - vokál
Bíró Katinka - cselló
Pálfy Júlia - fuvola

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Nincs igazság
2. Miért változnál?
3. Örökség
4. Félelem
5. Morpheus
6. A szerelem mindent legyőz
7. Gyötrelem
8. Inkvizíció
9. Végzet
10. Áz Átkozott

Diszkográfia:
Morpheus (2003)
Élet és halál (2005)
III (2007)