Maros András: Limonádé

Maros András, a fiatal magyar írónemzedék ígéretes tagja egy kritikus szemüvegén keresztül szemléli a világot. Az eddig csak novelláskötetekkel jelentkező irodalmár első könyvében az amerikai-magyar kapcsolatokon keresztül igyekszik elénk vetíteni társadalmunk visszásságait.

Könnyed, olvasmányos, és egy idő után letehetetlen - ez jutott rögtön eszembe miután mégis kénytelen voltam becsukni a könyvet, és újra szembekerülni a borítóval.

Az egyszerűen kitalált, és logikusan felépített történet nem tartogatott különösebb meglepetéseket, kiszámítható és megjósolható volt a legtöbb lépés, és természetesen a ,,happy ending” – amely egy, a történetbe az Egyesült Államokat is beleszövő regény esetében elengedhetetlen.

Abszurd, mégis a magyarokhoz oly közel álló eseménnyel indít az ifjú szerző: George Kedves, az ,,amerikás magyar”, a világszerte elismert hegedűművész, a floridai luxusparadicsomból kiszakadva hazatér, hogy koncertet adhasson a Zeneakadémián.

Szerencsétlenségére belefut Tiborba, a frusztrált, kamaszévei végén járó fiatalemberbe, akinek kedvenc itala a limonádé, öt nagy kanál cukorral, és haldoklik az édesanyja. Mr. Kedves mesterhegedűje pillanatok alatt egy hipóval átitatott, ragyogóan kiképzett fadarabbá válik, a cselekmény pedig bonyolódni kezd…

Tibor pillanatokon belül Floridában találja magát, kellemes kertvárosi környezetben, ahol George Kedves felesége, Bernadett fogadja. Rengeteg szórakoztató, szorongást keltő ballépés esik meg a történet folyamán hősünkkel, aki ahelyett, hogy építgetné a saját amerikai álmát, egy kiüresedett házasság problémáival kerül szembe, hamarosan pedig a felgyorsuló események mozgatórugójává válik - akaratán és tudtán kívül.

Azonban amilyen egyszerű és határozott a történet főbb motívumainak vezetése, olyan szerteágazó maga a cselekmény. A mindennapok apró történésein keresztül a felénk küldött jelek és ,,kritikahegyek” szinte megbénítanak. Minden nagyobb egység, fejezet hemzseg az amerikai létet csúfoló odavetett félmondatokból, és a magyar viszonyokat feltérképező, az aprócska hibákat és szokásokat kifigurázó megnyilatkozásokból.

Maguk a jellemek is egy-egy tipikus magyar, illetve amerikai szereplő gúnyáját öltik magukra.

A főszereplő, Tibor egy statikus, merev, görcsös szokásokkal rendelkező figura: következetesen ragaszkodik ,,ötkanalas” limonádéjához, napi két filmet néz végig, azokban apró filmes bakik után kutatva, illetve az emberi kapcsolatok kialakításában is rendre problémákba ütközik.

George Kedves ezzel szemben egy nagyotmondó, tipikus amerikaivá vedlett, nagyravágyó magyar – aki nem tehetségének, hanem annál nagyobb szorgalmának köszönhetően lett azzá, aki. Szánalmas és nevetséges figura ő, akinek a történet során egyre elkeseredettebb próbálkozásai házasságának megmentésére és a Tiborral való barátság kialakítására csak egyre mulatságosabbá formálják alakját.

Bernadett, a feleség is egy valódi magyarból lett amerikai: itthoni életét befejezvén az álomvilág táncoslánya lett, ahol megismerkedett a vagyonos, kopaszodó, kiállhatatlan öregúrral, akinek hamarosan felesége, és lélekben rabszolgája lett.

Ha a cím tehát nem is ígér sokat, a regényt a kétkedőknek is mindenképpen megéri elolvasni: ha akarom könnyed szórakozás, lektűr, ha pedig mélyebb gondolatokra vágyik az olvasó, azokat is megtalálhatja benne.

A néhol kicsit elnagyolt, nem teljesen kibontott történeti elemek, illetve ügyetlenkedések ellenére úgy vélem, első regénynek kiváló. Leköt, szórakoztat, elgondolkodtat, és a tipikus ,,happy ending” ellenére sem okoz csalódást.