Robert Ludlum – Eric van Lustbader: Bourne öröksége
Írta: Beke Dávid | 2008. 06. 03.
Az első helyszínünk Csecsenföld, ahol Khan, a profi bérgyilkos végez egy csapat csecsen lázadóval. A második helyszínünk egy Amerikai egyetemváros, ahol faji villongások közepette ismerjük meg David Webbet, a professzionálisan verekedő egyetemi tanárt.
Kettejük nagy játszmájáról szól ez a könyv.
David Webb nem más, mint jó ismerősünk, Jason Bourne, aki pokoli kalamajkába keveredik: először megpróbálják megölni, majd két legjobb barátját holtan találja. Vagyis nem csodálkozunk, amikor kezdetét veszi a menekülés - saját országának kormánya és a bérgyilkos elől.
A hajsza közben megismerjük az őt üldöző „hivatalnokot” és a Khan névre hallgató gyilkost, aki a jótékonykodásáról közismert Sztyepan Szpalko utasításait követi. Sőt, a fél világot behálózó életveszélyes üldözés közben ellátogatunk Franciaországba, Budapestre, Nairobiba és Izlandra is. Minden helyszínen a helyi biztonsági erők nehezítik meg Bourne életét, Szpalko és emberei pedig - a hatóságok által támogatva - nyugodtan szövögethetik terveiket.
Bourne pedig városról városra utazva rakosgatja össze a kirakójáték elemeit. Az események, és a nyomozás nagy része Budapesten játszódik, ami igazi világvárosként kerül bemutatásra.
Alvilági figurák, CIA-s bérgyilkos, világszintű orvosi technikát gyártó cég, csecsen terroristák - minden és mindenki kapcsolódik valamilyen módon Szpalkohoz, akiről kiderül, hogy a világtörténelem egyik legkomolyabb merényletére készül.
Lassan értelmet nyer az is, hogy miért kellett félreállítani Bourne barátait, illetve, hogy milyen fegyvert akarnak bevetni az izlandi terroristaellenes csúcstalálkozón. Bourne számára az egyetlen kiút, ha felgöngyölíti a szálakat, ezzel bizonyítva saját ártatlanságát… amiben az őt üldöző ügynök is egyre biztosabb.
A könyv első lapjától az utolsóig folyamatosan fokozódik a feszültség. Bourne ezúttal igazán komoly ellenfelet kapott Kahn személyében, aki többször is elkapja, még ha megölnie nem is sikerül.
Mindig öröm olvasni, amikor egy külföldi szemével látom Magyarországot, vagy valamelyik városunkat. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a krimiírók szeretik a Budapesti helyszíneket - a volt kommunista országok városai közül Moszkva és Prága mellett Budapest is állandó helyszíne ezeknek a történteknek. Valószínűleg a városok kiemelkedő természeti és építészeti adottságainak köszönhetően alakulhatott ez ki.
Szolnoki illetőségű révén várnék egy szolnoki regényt is, de csak nem akar jönni. Addig is örömködöm Budapestnek. Hiszen feltűnnek mindenki által ismert épületek és helyszínek. Feltételezem, az író eltöltött itt pár napot, miközben anyagot gyűjtött a regényhez. Azért nagyon remélem, hogy annyira nem „rossz” a helyzet, hogy a Gellérthegyen nemzetközi terroristák szövögessék terveiket.
Szerintem én is, mint sokan mások Jason Bourne világát a méltán világhírűvé vált mozifilmek alapján ismertük meg. És a filmekhez képest nekem egyértelműen csalódás volt a könyv, hiszen egyáltalán nem így képzeltem el Bourne életét a trilógia befejezése után. Kivégzett thaiföldi családdal? Újranősülve, kispolgári élettel? Akkor már jött volna össze a kis szőkével a filmből.
Ha ezekkel hasonlítom össze, márpedig kénytelen vagyok ezt megtenni, akkor ezzel a könyvvel bizony hibádzik valami. Ha főhősünket tegyük fel Josh Minkiew-nek hívnák, és egy amnéziás bérgyilkos lenne, akkor simán megállná a helyét, mint különálló regény. Így viszont, mint folytatás, hát nem is tudom... ez nekem sajnos nem Jason Bourne. Lehet, hogy nem kellett volna átengedni a történetet Eric van Lustbadernek?
Kapcsolódó írásunk: