Bosnyák Viktória: Ezt nevezem!
Írta: Galgóczi Móni | 2008. 05. 09.
Ha most egy teremben ülnénk, bizony megkérdezném a tisztelt egybegyűlteket, vajon tudják-e, hogyan kell helyesen írni az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, illetve Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének nevét?
Na és vajon ugyanúgy kell-e írni a „legnagyobb magyar” és édesapja nevét (aki 15 ezer kötetes adományával megalapította a nemzet könyvtárát)? Esetleg a tizenhárom aradi vértanú közül néhány név?
Persze a kedves olvasó most nyilván azon gondolkodik, mi a csudát akarok ezzel az egésszel. Nos, nem titok: felhívni a figyelmet Bosnyák Viktória új könyvére, ami ugyanazt a vonalat követi, mint a „Bendegúz könyvtára” sorozat korábbi kötetei: oktat, de nem kioktat, és közben szórakoztat.
És hogy hogy jönnek ide az első bekezdésben szereplő személyek nevei? Egyszerűen: sokan nem tudják, hogyan kell írni őket. Ebből a könyvből viszont megtudhatják. Mégpedig egy édes-bájos-aranyos történet keretében.
Ami hol máshol játszódhatna, mint a korábban már megismert se nem szögletes, se nem kerek erdőben, ahol Mihály a sirály a király.
Nem részletezném, mi történik, elég annyit tudni, hogy mire a kedves kis történet végére érünk, nem csupán jól szórakozunk, de megtanuljuk leírni a leghíresebb magyarok neveit is (természetesen a teljesség igénye nélkül).
Ami nem csupán a célcsoport tagjainak fontos, hanem nekünk, felnőtteknek is. Hiszen egyes felmérések szerint nagyon rossz a helyesírásunk. Márpedig ez gond. Gond, mert a helyesírás egy nyelv írott változatának szabályozását szolgáló norma, s mint ilyen, fontos, hogy ismerjük és betartsuk.
A helyesírás körébe azonban nem csupán egy szabályrendszer, hanem az egyes közszavak és tulajdonnevek írása is beletartozik.
Ezek nagy része nem valamiféle szabályt követ, hanem egyszerűen meg kell tanulni őket. Ha másért nem, hát azért, mert a helyesírás egy adott formája része lehet a nemzeti identitásnak.
Szóval Bosnyák Viktória legújabb kötete több szempontból is nagyon fontos. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy játékos formában vezeti rá ifjú olvasóit (és velük együtt a szülőket is) a különleges írásmódú magyar tulajdonnevek helyes írásmódjára.
Lehet, hogy minden fontossága ellenére most mégsem tűnik olyan fontosnak ez a tudás. Ám biztos vagyok abban, hogy egyszer valamikor, ha egy beszélgetés vagy vetélkedő során felmerül valamelyik név, nagyon jó érzés lesz magabiztosan rávágni a helyes írásmódot.