FőképDalton Trumbo még 1938-ban írta a Johnny háborúját, ami először a II. világháború kitörésekor jelent meg, ám az események világméretűvé növekedésével inkább későbbre halasztották a terjesztést.
További érdekesség, hogy az író filmet is készített a történetből, aminek jeleneteit a Metallica használta fel a „One” videoklipjéhez.

A Johnny háborúja igen sokkolóan mutatja be egy olyan ember gondolatait és érzéseit, aki minden kapcsolatát elvesztette az őt körülvevő világgal, gyakorlatilag élő halottként létezik saját magányos világában.

A háborúban súlyosan sérült Joe Bonham egy nap arra ébred, hogy egy gránátnak köszönhetően elvesztette végtagjait és arcának nagy részét, tulajdonképpen egyedül agya maradt tökéletesen ép.
Bár életben tartják, saját testének és gondolatainak börtönében kell tovább élnie magányosan.

Miután agyában végigpörögnek múltjának emlékei, tanúi lehetünk belső vívódásainak, elkeseredett útkeresésének, ahogyan kommunikálni próbál a külvilággal, ahogy kétségbeesetten igyekszik visszatérni az életbe.

A szerző pacifista gondolatait a végzetes következmények bemutatásával támasztja alá, azonban az egyértelmű üzenet mellett sokkal többet is kapunk ennél. Reményt egy olyan ember gondolatain keresztül, aki egy csatában már mindent elveszített és most minden megmaradt erejével újba kezd.

Trumbo jóvoltából meghökkentő, és néha már fájó közelségből élhetjük át Joe pokoli szenvedésének állomásait, aminek elviselhetetlenségén a gondolatokban rejlő cinizmus és gúny némileg tompít.

A könyv témája ugyan szörnyű, de a kivitelezés rendkívül művészi és kínosan valóságos is egyszerre.
Az olvasó testközelből tapasztalhatja és élheti meg a főhős helyzetét, ami ebben az esetben nem biztos, hogy pozitív, de legalábbis megrázó élmény. A magam részéről örülök, hogy a végére értem, ugyanakkor kár lett volna kihagyni.