Főkép

Na ezt a könyvet mindenképpen a felnőtt fantasy kategóriába teszem. No nem az erőszakossága, vagy a naturalista részletek gyomorkavaró gusztustalansága miatt, hanem mert az olvasó részéről felételez némi jártasságot a filozófia, a történelem, az alkímia, a természettudomány és az irodalom terén. Illetve azt, hogy képes bizonyos témákhoz nyitott elmével közelíteni.

Michael Moorcock (született 1939. december 18.) ezúttal szakít a hagyományos történetvezetéssel (ami jellemző mondjuk az Elric regényeire), és Manfred von Bek víziószerű kalandjait ennek megfelelő formában ömleszti ránk.

Ennek köszönhetően elveszünk a gótikusan burjánzó részletekben, időnként a cselekmény hiánya a feltűnő, máskor meg két oldalon annyi minden történik, hogy aki egyet pislant, már azt sem tudja, hol vagyunk, és éppen kivel cseverésznek a főszereplők. Különösen címben szereplő település leírása bámulatos, önmagában is kerek egész, hullámokban ostromolja az olvasó befogadóképességét.

A főszereplő (hősnek nem mondanám) Manfred von Bek szinte a könyv egészében (hozzánk hasonlóan) értetlenül szemléli az eseményeket, fogalma sincs, miféle tervek, ellentervek, szövetségek és ármányok kavarognak körülötte, csak azt tudja (bár nem hisz benne), hogy mindenki a von Bek család és a Szent Grál közötti fura, pontosan nem meghatározott kapcsolat miatt tartja fontosnak személyét.

Miközben a világ a francia forradalom eszméitől őrülten botladozik, Manfred a józan észben, a rációban lel menedéket. Mire azonban eljut a nyugalom szigeteként is felfogható Mirenburgba, rajta lesz úrra az „elmebaj”, szerelmes lesz a világjáró krétai hercegnőbe, Libussa Cartagena y Mendoza-Chilpericbe. Természetesen menet közben Lucifer is felbukkan.

Cseppet sem könnyű olvasmány, alaposan próbára teszi az olvasót, de a kitartóaknak olyan intellektuális élményben lesz részük, ami kárpótlást jelent minden nehézségért.

Zárásul egy 1965-ben keletkezett, de később a von Bek ciklushoz igazított novellát olvashatunk, ami okosabbá nem tesz ugyan bennünket a történet folytatását illetően, ellenben zavarba ejtően bánik a valós és kitalált történelem hírességeivel. Igazi gyöngyszem.

Mellékesen megjegyzem, hogy a könyv zaklatottsága talán részben annak is köszönhető, hogy írása közben Moorcock egy másik regényen is dolgozott, egyik nap ezt, másnap pedig a másikat folytatta.

A szerző magyarul eddig megjelent kötetei:*
A Bika és a Dárda (The Bull and the Spear)
Corum kardjai (The Swords of Corum)
Harcikutya (The War Hound and the World’s Pain)
Fekete folyosó (The Black Corridor)
Melnibonéi Elric (Elric of Melniboné)
Az Igazgyöngy Erődje (Fortress of Pearl)
Az Örökkévaló Bajnok (The Eternal Champion)
Gloriána, avagy a kielégítetlen királynő (Gloriana; or the Unfulfill`d Queen)
Obszidián Főnix (Phoenix in Obsidian)
Sárkány a kardban (Dragon in the Sword)
Város az őszi csillagok alatt(The City in the Autumn Stars)

*Lehetséges, hogy a felsorolás nem teljes, és semmiképpen sem tükröz időrendiséget.