Főkép

Kessler a tőle megszokott stílusban tárja elénk a Wotan SS rohamezredének újabb kalandjait. Ami a szerzőt most is leginkább jellemzi, az a harci cselekmények ábrázolásának kíméletlen realitása. A résztvevők által átélt borzalmak, az esetenként embertelenségig fajuló küzdelem, mind-mind arról tanúskodnak, hogy a történet egy háborút megjárt ember tollából született.

Persze megint Schulze őrmester és elmaradhatatlan barátja/harcostársa, Matz áll a középpontban. És persze ők azok, akik megint kihúzzák az egységet a nyakig érő szószból. 1942-t írunk, a Wotan az oroszországi hadjárat során szerzett borzalmas sebeit „nyalogatja” a hátországként funkcionáló franciaországi Dieppe közelében. Azt hiszik a kimerítő harcok után végre pihenhetnek egy keveset, és rendbe szedhetik soraikat. A háttérben azonban már Churchill és Hitler készül a következő véres játszmára.

Az angol miniszterelnök, hogy szövetségesei kedélyeit megnyugtassa, öngyilkos támadásra ad parancsot a francia városka ellen. Minderről a németek mindent pontosan tudnak, így Gerd von Runstedt táborszernagy halálos csapdát állít a partra szállóknak…

A realizmus mellett Kessler védjegyeivé váló obszcenitás és vulgaritás szinte lapról lapra megtalálható a könyvben. Mindezek az adott helyzetet képesek rendkívüli módon „feldobni”, valamint rendkívüli mértékben fokozzák a már fentebb említett életszerűséget. Mindezek mellett Kessler igazi „sztárparádét” vonultat fel könyvében; a már említett Churchill, Hitler, Runstedt mellett megjelenik és szót kap Himmler, Mountbatten (az Egyesített Hadseregek Főparancsnoka) és Sepp Dietrich (az Első SS Hadosztály parancsnoka) is.

Habár a kiadó nem a történésekhez passzoló sorrendben jelenteti meg Kessler műveit, az avatott olvasó mégis képes eligazodni, és helyére illeszteni a könyvet. Szerintem van valamifajta plusz ebben az összevisszaságnak tűnő napvilágra kerülésben, ami még inkább felcsigázza azokat, akik már olvastak Wotan-történetet.

Az mindenféleképpen pozitív dolog, hogy Kessler könyvei önmagukban is megállják a helyüket; laza kapcsolatok ugyan vannak az előzményekhez, de nem szükségszerű azt ismerni. Így bárki bármikor bátran nekiállhat bármelyik könyvnek.