Főkép

„Amikor egy reggel Mazsi Samsa, Jani Samsa és Kori Samsa nyugtalan álmaikból felébredtek, szörnyű féreggé változva találták magukat ágyaikban…”

Aki Franz Kafka művére (Az átváltozás) utalva nevezi el a saját zenekarát, attól még véletlenül se várjunk végtelenségig megunt riffeket, szokványos szövegeket és unalmas négy negyedeket, mert a végén még pofára eshetünk, és csak nézünk magunk elé, hogy ez most mi.

A Gregor Samsa egy szlovákiai magyarok alkotta prágai trió, és már csak ha ezt az egy tényt is vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy nem egy szokványos együttesről van szó.
Persze nem (csak) az összetétel teszi különlegessé a formációt, bár ha tudjuk, hogy a (hathúros!) basszusgitárt nem más kezeli, mint az egykori Jutott Neki Mazsolája (Mazsi Samsa = Gál Attila), akkor már azzal is tisztában lehetünk, hogy a hangfalakból valami egészen egyedi, részint őrült és nem akármennyire absztrakt muzsika fog felcsendülni.

Kissé meg voltam rémülve, hogy vajon mi a fenét fogok én írni erről a lemezről? Nem nagyon tudok a megszokott klisékre támaszkodni, mert én ilyet, de még ehhez hasonlót sem hallottam.
Kis netes bogarászás után rátaláltam egy cikkre, melyben magabiztosan funk-punknak aposztrofálják a Samsa stílusát, hát rendben, akkor én is ennél a megoldásnál maradnék.

A hangszeres tudás mindhárom tagnál rendkívül magas fokú, de legjobban talán a már említett Mazsi Samsa nyúzza-húzza a bőgőjét.
Többször is feltűnt hallgatás közben, hogy helyenként mintha a basszus és a szólógitár helyet cserélnének, és míg a bőgő viszi a főfutamot, a szólógitár szépen alásimítja a magáét, az egészet pedig a feszes dob ragasztja össze.
Ígérem, többé nem ismétlen azt a szót, hogy „szokatlan”, úgyhogy Mazsi vaskos énekhangjára egyszerűen csak annyit mondok: jó.

A korongon egyébként hat szerzemény található, a szövegek pedig hol szürreális versre, hol (abszolút pozitív értelemben) szimpla elmebajra hajaznak.
Ez utóbbira ékes példa az ötödik, „Csiga roppant” című dal, melynek a szövege végig annyi, hogy „Nézed, hogy nem csiga roppant-e a talpad alatt… de.”, és ugyanez a mondat ismétlődik csehül és angolul is.
Egy ilyen szövegírói húzáshoz sok mindennek a helyén kell lennie ahhoz, hogy értelmét nyerje a dolog, és a Gregor Samsánál minden hozzávaló jelen van: atmoszféra, körítés, na meg eszméletlen jó zenei aláfestés.

Személyes kedvencem a lemez utolsó dala, a „Kérdezd meg a péket”, mely talán a banda legközismertebb száma, nem is hiába.
A poénosnak ható szöveg mögött egyfajta filozófiai eszmefuttatás fedezhető fel, ami igaz a legtöbb dalukra, és már csak emiatt is méltó mindez Franz Kafka örökségéhez.

A Gregor Samsa nem játszik slágergyanús dalokat, nem andalítja a tizenegynéhány éves korosztályt rózsaszín álmokba, és egyáltalán nem sorakozik fel a kaptafa-bandákhoz. Mindez talán a legnagyobb előnye: eredeti és őrült, pont amilyennek a huszonegyedik században lennie kell.
Ha Kafka ma élne, és toll helyett gitárt ragadna, nem is csinálhatna másfajta zenét…

Az együttes tagjai:
Kori Samsa (Lévay Kornél) – gitár
Mazsi Samsa (Gál Attila) – basszusgitár, ének
Jani Samsa (Bodák János) – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Elveszett
2. Macskajáték
3. Lazacok
4. Menet
5. Csiga roppant
6. Kérdezd meg a péket

Diszkográfia:
eď (2006)