Antoine de Saint-Exupéry: Háborús írások 1939–1942
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 02. 24.
A második világháború nem csak zsidók, katonák és civilek millióinak életébe került, hanem ezzel együtt sok nemzet önérzetébe is beletaposott.
Különösen igaz ez a franciákra, akikről nem egyszer megállapították már nálamnál okosabb emberek, hogy kultúraszeretetükből következőn országuk leromboltatása helyett inkább behódoltak a náci Németországnak.
Hogy így volt-e, vagy sem, valóban ez volt-e az ok, én el nem dönthetem. Annyi azonban bizonyos, hogy a kapituláció megosztotta az országot, annak értelmiségét, és a konszenzuskeresők, ha lehet, a legkellemetlenebb pozícióba kerültek: két tűz között a verbális lövedékek záporába.
E kényes helyzetbe kényszerültek közé tartozott a hazája mellett nem csupán szavakban, hanem repülős tisztként szintén hitet tett Saint-Exupéry is.
Saint-Ex, ahogy barátai, közeli ismerősei hívták, A hadirepülővel alakította ki a háborús emlékek megfogalmazásának poétikáját, ugyanakkor a háború magánlevelezésében és újságcikkeiben is prominens helyet kapott.
Ezekben az írásokban egy megingathatatlan hitű moralista fogalmazza meg erkölcsi tépelődéseit. Sosem kijelent, jóllehet nem gyakran enged álláspontjából, és ennek betudhatóan gyakran ellenségeket szerez.
Elsősorban honfitársai körében, akik egyik oldalról Vichy-párti hazaárulónak, a másikról pedig az előrevetíthető gaullista diktatúra szekértolójának kiáltják ki. Pedig egyik oldalnak sem volt, nem lehetett igaza.
Saint-Exupéry mindenekelőtt humanistaként viselkedett, ítélt. Ám az ő humanizmusának gyökerei még nem az ateizmusban, hanem a nemességben és bibliai (sok vonásában panteista) szeretetben erednek.
Az otthon maradottakkal, legalábbis a kormánnyal ellentétben ő nem zsidógyűlölő, barátai közé olyan prominens üldözöttek tartoztak, mint Léon Werth író-kritikus és Jean Israël pilóta.
De nem is ez a fontos. Hanem az a kép, ami végül a levelekből és cikkekből kirajzolódik, s melyet mások levelei, visszaemlékezései és a puszta életrajzi tények árnyalnak.
A polémiák - hiszen a kizárólag hangnemükben visszafogott viták jellemezték a korszakot - egyértelművé teszik, hogy a magánéletben is mennyire kedvelni való ember volt A kis herceg szerzője, e rettenthetetlen pilóta, zseniális újító és mindenekelőtt kiváló író.
Saint-Exupéry háborús írásai igazán tanulságosak tehát a történésznek éppúgy, mint az irodalommal nem csak az elbeszélések szintjén foglalkozni kívánóknak, akik talán csak most döbbennek rá, hogy Saint-Exupéry sokkal több volt egy felnőtteknek szól mese kiagyalójánál.
Különösen igaz ez a franciákra, akikről nem egyszer megállapították már nálamnál okosabb emberek, hogy kultúraszeretetükből következőn országuk leromboltatása helyett inkább behódoltak a náci Németországnak.
Hogy így volt-e, vagy sem, valóban ez volt-e az ok, én el nem dönthetem. Annyi azonban bizonyos, hogy a kapituláció megosztotta az országot, annak értelmiségét, és a konszenzuskeresők, ha lehet, a legkellemetlenebb pozícióba kerültek: két tűz között a verbális lövedékek záporába.
E kényes helyzetbe kényszerültek közé tartozott a hazája mellett nem csupán szavakban, hanem repülős tisztként szintén hitet tett Saint-Exupéry is.
Saint-Ex, ahogy barátai, közeli ismerősei hívták, A hadirepülővel alakította ki a háborús emlékek megfogalmazásának poétikáját, ugyanakkor a háború magánlevelezésében és újságcikkeiben is prominens helyet kapott.
Ezekben az írásokban egy megingathatatlan hitű moralista fogalmazza meg erkölcsi tépelődéseit. Sosem kijelent, jóllehet nem gyakran enged álláspontjából, és ennek betudhatóan gyakran ellenségeket szerez.
Elsősorban honfitársai körében, akik egyik oldalról Vichy-párti hazaárulónak, a másikról pedig az előrevetíthető gaullista diktatúra szekértolójának kiáltják ki. Pedig egyik oldalnak sem volt, nem lehetett igaza.
Saint-Exupéry mindenekelőtt humanistaként viselkedett, ítélt. Ám az ő humanizmusának gyökerei még nem az ateizmusban, hanem a nemességben és bibliai (sok vonásában panteista) szeretetben erednek.
Az otthon maradottakkal, legalábbis a kormánnyal ellentétben ő nem zsidógyűlölő, barátai közé olyan prominens üldözöttek tartoztak, mint Léon Werth író-kritikus és Jean Israël pilóta.
De nem is ez a fontos. Hanem az a kép, ami végül a levelekből és cikkekből kirajzolódik, s melyet mások levelei, visszaemlékezései és a puszta életrajzi tények árnyalnak.
A polémiák - hiszen a kizárólag hangnemükben visszafogott viták jellemezték a korszakot - egyértelművé teszik, hogy a magánéletben is mennyire kedvelni való ember volt A kis herceg szerzője, e rettenthetetlen pilóta, zseniális újító és mindenekelőtt kiváló író.
Saint-Exupéry háborús írásai igazán tanulságosak tehát a történésznek éppúgy, mint az irodalommal nem csak az elbeszélések szintjén foglalkozni kívánóknak, akik talán csak most döbbennek rá, hogy Saint-Exupéry sokkal több volt egy felnőtteknek szól mese kiagyalójánál.