Shiela Harrison: Shiela Harrison (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 01. 30.
Az internetes letöltések és vásárlás elterjedésével egyre több előadó kerüli ki a nagy kiadókat és dönt a kizárólag weben elérhető zeneboltok mellett.
Személyesen azért remélem, hogy ez a tendencia hosszú távon nem jelenti a bevált cégek végleges eltűnését a piacról, hiszen azt még a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerniük, hogy igencsak sokat köszönhetünk nekik.
Az alternatívával kísérletező előadók közé tartozik egy Shiela Harrison nevű tizenkilenc éves texasi lány, egy feltörekvő country pop énekes, akinek hangja és zenéje olyannyira megfogott, hogy úgy éreztem, nem szabad nem írnom róla.
Shielában megvan minden, ami - talán az egyetlen Shania Twaint kivéve - egy ideje hiányzik az irányzat nagyjaiból. Dalaiból az a fajta frissesség és mesterkéletlenség árad, ami miatt az amerikai vidék sajátos ízével kevert popzene igazán önmaga.
Country popot írtam, de a számok tulajdonképp a dallamos rockzene, a nem diszkószerű, ugyanakkor valószínűleg táncolható, helyenként picikét funkys beütésű pop és a modern country határán játszadoznak.
Jóval keményebbek Shania Twain slágereinél, énektudás tekintetében Shiela Harrison mégis vetekedik csodálatraméltó elődjével, és Jewellel is, aki szintén ugyanezzel a stílussal kísérletezik jó ideje, igaz számomra legizgalmasabb dalai éppen a stílusból való kikacsingatásoknak köszönhetik erejüket.
Shiela Harrison mégsem az ő klónjuk. Hanem eredeti, ötletektől duzzadó tehetség, akinek a huszonegyedik század hihetetlen, már-már fojtogató zeneáradatában valamiképp sikerül egyedien megszólalnia.
Témái magától értetődőek, stílushűek (még ha több stílus keveredéséből állnak is össze), mégsem sematikusak. A hangszerelés sok szempontból az unplugged koncertek hangulatát idézi - komoly szerepet kapnak benne az olyan akusztikus hangszerek, mint a dobozgitár, vagy a zongora.
Ugyanakkor mindez roppant lendületes és tündöklően finom, s közben az elektromos gitárok is érdesen, karcosan szólalnak meg. Az egész lemezt a féktelen fiatalosság és ötletgazdagság jellemzi.
Valójában nem is tudnék megnevezni egyetlen számot sem a sok közül, ami kiemelkedik ebből a ragyogó anyagból.
Az „Undercover Girl” mindenesetre sodró tempójával és módfelett eltalált refrénjével kétségtelenül magával ragadó, a „Something I Would Never Do” a rock (és a dallamos szimfonikus metál) legszebb pillanatait idézőn himnusszerű, a „Natural Beauty”-t vagy a „She’s All I See”-t hallgatva pedig tényleg a hideg futkározik a hátamon a gyönyörtől.
És ha valaki kételkedne a szavamban, nyugodtan látogasson el a hölgy MySpace-es honlapjára, vagy hallgasson bele a CD Baby-ről letölthető ízelítőkbe. Meg fog győződni róla, hogy igazi kincsre lelt.
Előadó:
Shiela Harrison - ének
Közreműködők:
Hamilton Loomis - gitár, basszusgitár
Troy Warren, Jr. - dob, billentyűs hangszerek, vokál
Ryan Webster - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. First In Line
2. All Good
3. Undercover Girl
4. Natural Beauty
5. Hit & Run
6. Liquid Sunshine
7. All For Me
8. Change Of A Dress
9. Something I Would Never Do
10. She’s All I See
Diszkográfia:
Shiela Harrison (2007)
Személyesen azért remélem, hogy ez a tendencia hosszú távon nem jelenti a bevált cégek végleges eltűnését a piacról, hiszen azt még a legszkeptikusabbaknak is el kell ismerniük, hogy igencsak sokat köszönhetünk nekik.
Az alternatívával kísérletező előadók közé tartozik egy Shiela Harrison nevű tizenkilenc éves texasi lány, egy feltörekvő country pop énekes, akinek hangja és zenéje olyannyira megfogott, hogy úgy éreztem, nem szabad nem írnom róla.
Shielában megvan minden, ami - talán az egyetlen Shania Twaint kivéve - egy ideje hiányzik az irányzat nagyjaiból. Dalaiból az a fajta frissesség és mesterkéletlenség árad, ami miatt az amerikai vidék sajátos ízével kevert popzene igazán önmaga.
Country popot írtam, de a számok tulajdonképp a dallamos rockzene, a nem diszkószerű, ugyanakkor valószínűleg táncolható, helyenként picikét funkys beütésű pop és a modern country határán játszadoznak.
Jóval keményebbek Shania Twain slágereinél, énektudás tekintetében Shiela Harrison mégis vetekedik csodálatraméltó elődjével, és Jewellel is, aki szintén ugyanezzel a stílussal kísérletezik jó ideje, igaz számomra legizgalmasabb dalai éppen a stílusból való kikacsingatásoknak köszönhetik erejüket.
Shiela Harrison mégsem az ő klónjuk. Hanem eredeti, ötletektől duzzadó tehetség, akinek a huszonegyedik század hihetetlen, már-már fojtogató zeneáradatában valamiképp sikerül egyedien megszólalnia.
Témái magától értetődőek, stílushűek (még ha több stílus keveredéséből állnak is össze), mégsem sematikusak. A hangszerelés sok szempontból az unplugged koncertek hangulatát idézi - komoly szerepet kapnak benne az olyan akusztikus hangszerek, mint a dobozgitár, vagy a zongora.
Ugyanakkor mindez roppant lendületes és tündöklően finom, s közben az elektromos gitárok is érdesen, karcosan szólalnak meg. Az egész lemezt a féktelen fiatalosság és ötletgazdagság jellemzi.
Valójában nem is tudnék megnevezni egyetlen számot sem a sok közül, ami kiemelkedik ebből a ragyogó anyagból.
Az „Undercover Girl” mindenesetre sodró tempójával és módfelett eltalált refrénjével kétségtelenül magával ragadó, a „Something I Would Never Do” a rock (és a dallamos szimfonikus metál) legszebb pillanatait idézőn himnusszerű, a „Natural Beauty”-t vagy a „She’s All I See”-t hallgatva pedig tényleg a hideg futkározik a hátamon a gyönyörtől.
És ha valaki kételkedne a szavamban, nyugodtan látogasson el a hölgy MySpace-es honlapjára, vagy hallgasson bele a CD Baby-ről letölthető ízelítőkbe. Meg fog győződni róla, hogy igazi kincsre lelt.
Előadó:
Shiela Harrison - ének
Közreműködők:
Hamilton Loomis - gitár, basszusgitár
Troy Warren, Jr. - dob, billentyűs hangszerek, vokál
Ryan Webster - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
1. First In Line
2. All Good
3. Undercover Girl
4. Natural Beauty
5. Hit & Run
6. Liquid Sunshine
7. All For Me
8. Change Of A Dress
9. Something I Would Never Do
10. She’s All I See
Diszkográfia:
Shiela Harrison (2007)