FőképA kiadótól kapott promó kiadvány szövege szerint a „Shakra visszatért és újra éhes!” Mivel közelebbről nem fogalmazódik meg, mire éhesek, illetve honnan tértek vissza, ezért ezzel a kijelentéssel nem mentem túl sokra.

Kétévente új albumot általában csak a befutott bandák produkálnak. Egy kevésbé ismert csapattól ez merész húzás, hiszen ennyi idő alatt a fanatikus rajongókon kívül mindenki elfelejti őket. És ezen még az alkalmi koncertturnék sem változtatnak.
Mi több, azt sem mondanám, hogy a szaklapok állandóan Svájc fémzenei életét figyelnék. Merthogy a Shakra az Alpok völgyeiből származik.

Bevallom, nem ismerem korábbi lemezeiket, így tanácstalanul vonogatom a vállam azon állítások láttán, melyek a Fall sokkal izgalmasabb volt.

Számomra az Infected kellemes rock, amit öröm hallgatni, mivel dallamok keverednek rajta izmos megszólalással, és Mark Fox hangja is közelít az ízlésem szerint tökéletesen férfias hanghoz.
Talán csak egy csepp bársonyosság, és valamivel nagyobb hangterjedelem hiányzik belőle, no meg hogy időnként istenigazából kiengedje. A zenéből pedig egy kiskanálnyi kezdeményezőképességet, vagy újító szándékot hiányolok.

Ezek hiányában az Infected CSAK egy jól sikerült hard rock lemez, ami mindenképp a 2007-es év általam hallott legjobb öt produkciója között van (rockzenében persze). Minden megvan benne, amit az efféle muzsikában szeretni lehet.

Az okok felsorolását hátulról kezdem:
5. Balladák. A Whitesnake vagy a Cinderella óta kikerülhetetlenek az efféle szerzemények.
Egyrészt megdobják az eladási statisztikákat, másrészt pedig a hölgyek számára is kívánatossá teszik a koncertek látogatását, s nem utolsó sorban a rádiók is szívesen játsszák ezeket.
Személy szerint semmi bajom az érzelmekkel, az albumzáró „Acheron’s Way” kimondottan tetszik, köszönhetően annak, hogy Fox hangjának karcosságát melegség váltja fel. A hangszerek mindeközben visszafogottan asszisztálnak.

4. Erő. Bár természetesen a balladákra ez nem érvényes, a lemez szerzeményeinek többsége duzzad az erőtől. Power metalnak azért nem mondanám, de aki erre az élményre vágyik a zenében, az mindenképpen fülelje meg a „The One” kompozíciót. Ebben biztosan megtalálja amit keres. Egyébként az album remek erőforrás fárasztó napokon.

3. Dallamok. Profi iparosok módjára a zenekar tagjai egyszerűen kitalált, fogós melódiákkal öltöztették fel majd minden számukat. Így aztán az egyszeri rocker nem tehet mást, mint velük együtt dúdolja a pofonegyszerű refréneket, és jó darabig nem fogja elfelejteni azokat. Jómagam hónapok óta rendszeresen előveszem a lemezt.

2. Gitárok. Ezekre épül az Infected. Szemlátomást kidolgozott szólók, bőségesen adagolt riffek adják az alapot. Ennek ellenére sosem esnek túlzásba, nem játsszák szét az albumot, szó sincs öncélú gitárnyűvésről, majd én megmutatom mit lehet kihozni a hat húrból hozzáállásról. Összjáték ez, ahol a gitároké a főszerep.

1. Frissesség. Mint azt már leírtam, a csapat nem fogja (és nem is akarja) megújítani a műfajt, viszont az elődök által lefektetett alapokat képesek oly módon újraértelmezni, hogy az frissnek és üdének hat.
Ennél többet manapság nem várok el egy lemeztől – igaz, kevesebbet sem.

Az együttes tagjai:
Mark Fox - ének
Thom Blunier - gitár
Thomas Muster - gitár
Oli Lindner - basszusgitár
Roger Tanner - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Make Your Day
2. Inferno
3. The One
4. Playing With Fire
5. Dance With Madness
6. Love Will Find a Way
7. Vertigo
8. The Conquest
9. Higher Love
10. Cardiophobia
11. Look At Me
12. The Other Side
13. Acheron’s Way

Diszkográfia:
Shakra (1998)
Moving Force (1999)
The Live Side (2000) koncert
Powerride (2001)
Rising (2003)
My Life My World (2004) koncert DVD+CD
Fall (2005)
Infected (2007)