Steven Saylor: Próféciák köde
Írta: Mezei Attila | 2008. 01. 19.
A Próféciák köde című regényben, mellyel a nagy sikert aratott Róma után Steven Saylor visszatér a Gordianus-ciklushoz, több szembeötlő újítással is találkozhatunk.
Egyrészt teljesen új a regény szerkezeti felépítése: a szerző fejezetről fejezetre ide-oda ugrál a jelenből a múltba és viszont.
Másrészt egy olyan, kevéssé ismert világba kalauzol el bennünket, amelyről eddig igen kevés információ állt rendelkezésre. Saylor szavai nyomán ugyanis a római nők sajátságos élete tárul fel előttünk, miközben Hellászban Julius Caesar és Pompeius öldöklő harcban próbálja eldönteni, ki fog Róma felett uralkodni.
Gordianus a titokzatos Kasszandra temetését bonyolítja, amelyen több híres és hírhedt római hölgy is tiszteletét teszi. Hét hordszék veszi körbe tisztes távolból a halotti máglyát, párban régi ismerősök csücsülnek.
Fulvia (a meggyilkolt Clodius felesége), Fausta (Sulla, a volt diktátor lánya, a Clodiust meggyilkoló és ezért száműzött Miló felesége), Calpurina (Caesar felesége), Clodia (a meggyilkolt Clodius testvére).
Természetesen a Nyomozóban mindjárt megfogalmazódnak a kérdések: miért is jöttek el ezek a nők Kasszandra temetésére; vajon mi közük volt hozzá; és persze lehet-e közük a halálához?
Miközben Gordianus nekilát, hogy kibogozza a szálakat, szép lassan, fokozatosan kiderül, hogy ő maga milyen kapcsolatban is állt a jósnővel voltaképpen.
Fény derül Caesar és Pompeius sötétben meghúzódó háborújára, melyet rokonaik és híveik vívnak egymással Rómában, miközben ők távol vannak a várostól.
Felbukkan a száműzött Miló is, aki Marcus Cealiusszal szövetkezve próbálja magához ragadni a Róma feletti irányítást.
Steven Saylor mint mindig, most is alapos kutatási munka után vetette papírra regényét, amely ugyanúgy magával ragadja az olvasót, mint eddigi művei.
Az a jó benne, hogy sokrétű igény kielégítésére képes. Hiszen ha valakit a köztársaság válsága, összeomlása érdekel, vagy krimit szeretne olvasni, netán a „hogyan is élhettek a rómaiak?” kérdés izgatja, ebben a műben mindhárom dolgot megkaphatja egyszerre.
A „multifunkcionalitás” mellett persze szükséges az a bizonyos „írói véna” is, amely nélkül az egész semmit nem ér. És bizton állíthatom, Steven Saylor rendelkezik ezzel. Ezért olyan lebilincselő, izgalmas és olvasmányos a Próféciák köde. Szerintem sokan lesznek, akik egy ültő helyükben olvassák végig.
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből
Egyrészt teljesen új a regény szerkezeti felépítése: a szerző fejezetről fejezetre ide-oda ugrál a jelenből a múltba és viszont.
Másrészt egy olyan, kevéssé ismert világba kalauzol el bennünket, amelyről eddig igen kevés információ állt rendelkezésre. Saylor szavai nyomán ugyanis a római nők sajátságos élete tárul fel előttünk, miközben Hellászban Julius Caesar és Pompeius öldöklő harcban próbálja eldönteni, ki fog Róma felett uralkodni.
Gordianus a titokzatos Kasszandra temetését bonyolítja, amelyen több híres és hírhedt római hölgy is tiszteletét teszi. Hét hordszék veszi körbe tisztes távolból a halotti máglyát, párban régi ismerősök csücsülnek.
Fulvia (a meggyilkolt Clodius felesége), Fausta (Sulla, a volt diktátor lánya, a Clodiust meggyilkoló és ezért száműzött Miló felesége), Calpurina (Caesar felesége), Clodia (a meggyilkolt Clodius testvére).
Természetesen a Nyomozóban mindjárt megfogalmazódnak a kérdések: miért is jöttek el ezek a nők Kasszandra temetésére; vajon mi közük volt hozzá; és persze lehet-e közük a halálához?
Miközben Gordianus nekilát, hogy kibogozza a szálakat, szép lassan, fokozatosan kiderül, hogy ő maga milyen kapcsolatban is állt a jósnővel voltaképpen.
Fény derül Caesar és Pompeius sötétben meghúzódó háborújára, melyet rokonaik és híveik vívnak egymással Rómában, miközben ők távol vannak a várostól.
Felbukkan a száműzött Miló is, aki Marcus Cealiusszal szövetkezve próbálja magához ragadni a Róma feletti irányítást.
Steven Saylor mint mindig, most is alapos kutatási munka után vetette papírra regényét, amely ugyanúgy magával ragadja az olvasót, mint eddigi művei.
Az a jó benne, hogy sokrétű igény kielégítésére képes. Hiszen ha valakit a köztársaság válsága, összeomlása érdekel, vagy krimit szeretne olvasni, netán a „hogyan is élhettek a rómaiak?” kérdés izgatja, ebben a műben mindhárom dolgot megkaphatja egyszerre.
A „multifunkcionalitás” mellett persze szükséges az a bizonyos „írói véna” is, amely nélkül az egész semmit nem ér. És bizton állíthatom, Steven Saylor rendelkezik ezzel. Ezért olyan lebilincselő, izgalmas és olvasmányos a Próféciák köde. Szerintem sokan lesznek, akik egy ültő helyükben olvassák végig.
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből