Főkép

Mondhatni teljes titokban jelent meg annak idején ez a könyvecske. Mert igaz ugyan, hogy majd minden könyvesboltban láttam, de valamilyen oknál fogva nem kapta meg azt a figyelmet, amit egyébként megérdemelt volna. Mint ahogy Ende munkásságának szakmai megítélésére is igaz ez a kijelentés. Hiszen könyveiből hiába adtak el milliókat, hiába szerette hőseit a felnőtt- és gyermek közönség, az irodalomkritikusok szinte teljes mértékben mellőzték. Ende így nyilatkozott erről: „Minden ajtón keresztül beléphetünk az irodalmi szalonba: a börtönajtón, az őrültek háza ajtaján, vagy a bordélyház ajtaján keresztül, csak egy ajtón, a gyerekszoba ajtaján keresztül nem szabad bejönni.”

Pedig élete során számos díjat és kitüntetést kapott. Az 1992-ben megjelent Világgá mentem, majd jövök például 1993-ban a „Legjobb német ifjúsági regény” lett, illetve ugyanebben az évben az év legjobb rövid elbeszélése kategóriában Kurd Laßwitz díjat kapott. Főhőse a mindössze nyolc éves Soma (kor: 8 év + 3 hónap, magasság: 1 méter 25 centi, élősúly: 35 kg, hajszín: vörös, arc: szeplős), aki mindaddig központi szerepet töltött be a család életében, míg két évvel ezelőtt meg nem született kishúga. Azóta semmi sem jó, amit ő csinál, és neve inkább szidás, mint kedvesség vagy dicséret közben hangzik el. Minden szeretet a kis jövevényre irányul, Soma pedig teljesen és tökéletesen elhanyagoltnak, kirekesztettnek érzi magát. Ráadásul minden olyan unalmas. Senkit nem érdekel, hogy elképesztő grimaszokat tud vágni, hogy kapaszkodás nélkül képes kerékpározni.

Pedig ezek számára igenis fontos dolgok. Mi több, szárnyaló képzelete még ennél is sokkalta izgalmasabb jelent álmodik a szürke és unalmas hétköznapok helyére. És akkor még az iskoláról nem is beszéltünk. Brrr. Mi több, napok óta esik, de nem az Indiában megszokott monszunra jellemző kiadóssággal, hanem az undok, őszi, európai szemerkéléssel, ami nyirkosságával kiöli az ember gyerekéből az életkedvet. A kalandvágyat viszont nem, ezért Soma egy nap az iskola helyett jobb programot talál: egész nap a városban tekereg, és élénk fantáziájától vezérelve várja a nagy kalandot, melynek során bebizonyíthatja, milyen remek kis fickó ő. És a képzeletbeli kalandok sorra meg is érkeznek, ám csúfos véget is érnek, amikor rettenthetetlen kis hősünk rájön, hogy eltévedt…

Ebből az elsőre talán kissé triviálisnak tűnő alapból aztán Ende olyan remek, kerek kis történetet varázsolt, ami mély emberismeretről, gyermekszeretetről és szárnyaló fantáziáról tanúskodik. Regina Kehn színes illusztrációi pedig nem csupán segítenek eligazodni a történetben, hanem remek hangulatukkal fokozzák a hatást. Egyszóval a kötet ideális egyéjszakás mesekönyv, legyünk egyedül vagy családtagjaink körében.

A szerző életrajza