FőképNem is olyan régen volt szerencsém ellátogatni Szentendrére. Szinte ünnepnek számított nálam, hogy egy egész napot eltölthettem ott.
Egy korábbi látogatásom ébresztett fel bennem valami különös vonzódást ehhez a városhoz, ami kis utcácskáival, Duna-parti sétányával, gyönyörű templomaival, műemlékszerű ódon épületeivel és romantikus hangulatával képes elvarázsolni az ide látogatót.

Ez a bizonyos látogatás külön meglepetést tartogatott számomra, hiszen a Művészetmalomban megtekinthettem egy igen nagyszabású kiállítást is a szentendrei művésztelep lakóinak alkotásaiból.
Mivel jómagam afféle önjelölt és amatőr képzőművész vagyok, nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy végigcsodálhattam annyi szép festményt. És persze részt vehettem Tóth Antal kötetének bemutatóján, ahol több beszédet is meghallgathattunk a könyvvel és az abban szereplő művészteleppel kapcsolatban.

Úgy tűnik, nem vagyok egyedül Szentendre iránti vonzalmammal. A ’20-as évek végén egy kisebb társaság érkezett a városba azzal a célzattal, hogy ott megvalósítsák saját kis művészeti körüket és művésztelepet létesítsenek.
A kezdeti nehézségek ellenére a fiatal festőknek sikerült beindítaniuk egy olyan intézményt, ami azóta is fennáll, és művészek sokaságának adott már otthont és lehetőséget az önkifejezésre.
Túlélt egy háborút, katasztrófákat és megannyi támadást….

Ez a könyv egyrészt, mint hivatalos krónika meséli el a művésztelep sorsának alakulását, másrészt igen hiteles beszámolókat is tartalmaz egyenesen a legkompetensebb személyek, az ott élő és alkotó művészek tollából.
Emellett a kötet gazdagon díszített a telepen született alkotások képeivel, valamint a művészek életét bemutató fotókkal. És egyébként is tetszetős a kivitelezése.

Mind a könyv, mind pedig a rendezvény megerősítette bennem, hogy az emberi összefogás és közös akarat, illetve a közös (és nemes) célért vívott küzdelem nem ismer korlátokat és nincs az az erő, ami visszatarthatja a közösség befolyásoló erejét.
Persze azért nem árt némi véletlen szerencse sem, ahogy arra itt több helyen is hivatkoznak.

Csodálatra méltó, hogy annyi viszontagság és akadály ellenére sikerült megvalósítani és fenntartani ennyi éven át ezt a törekvést. Nem kevés elszántság és akaraterő kellhet egy folyamatosan változó, de az elveket és a művészeti értékeket alázatosan kiszolgáló társaságot összetartani.
Ezúton is sok sikert, szerencsét és kitartást kívánok hozzá!