FőképMagyar írók vadászelbeszélései – mondja a kötet alcíme. Ez teljes mértékben igaz, és kicsit mégis megtévesztő.
Mert ugyan szerepelnek híres vadászok a válogatás szerzői között, például Kittenberger Kálmán és Csathó Kálmán, mellettük olyan közismert szépírók is felbukkannak, mint Gárdonyi Géza és Mikszáth Kálmán, valamint mindkét kategóriába tartozók is, jelesül Fekete István – szóval tekintélyes és változatos a résztvevők névsora (akárcsak egy téli körvadászaton), azonban az írások hangulata, kicsengése jóval több egyszerű vadászkaland-leírásoknál.
Nem tagadom, van köztük efféle is, azonban ezeknél sokkal emlékezetesebbek azok, ahol a főszerepben nem a természet és a benne élő állatok vannak, hanem az ember.

Merthogy van itt pár írás olyan emberi érzésekről, gondolatokról, mint a szülői szeretet egyetemes mivolta (Terescsényi György: A medvék), vagy a pacifista vadász (ellentmondás tudom, de van ilyen) találkozása a halálra sebzett vaddal, s az ennek következményeként levont erkölcsi tanúságokról. És sorolhatnám még egy darabig…

Mindez csupán azt bizonyítja számomra, hogy a jó író bármilyen témával kapcsolatban tud olyan időtálló gondolatot papírra vetni, amit az első mondatoknál még nem is sejt az olvasó.

A legjobb példa az efféle „tanmesére” Harsányi Zsolt írása, ami bizony napjainkig érvényes üzenettel bír. Vidéki vadászaton éri utol barátjának levele, ami négy oldal panaszkodásból áll: különbnek érzi magát környezeténél, de csak bántás és meg nem értés a sorsa.
Mindezek után következik a vadászat leírása, ahol szarvasokat űznek. Szóba kerül, hogy a házigazda felesége három tarka bikára feni a fogát. Azok ugyanis színük miatt, ami eltér a szarvasoknál megszokott szabványtól, gyengítik az állományt.

A történet végére nem csupán az egyik „különc” bika kerül terítékre, hanem az elbeszélő is megvilágosodik, az átlagtól eltérés következményeit illetően.
Természetesen nem arra gondol, hogy a jövőben senki ne próbáljon különb lenni környezeténél, csak ne csodálkozzon, ha ezért nem dicsérettel halmozzák el, hanem bizony meg kell küzdenie az elfogadottságért.
Aki pedig a kezdeti ellenállás hatására még jobban „betarkul”, az ne lepődjön meg, ha környezete negatívan viszonyul hozzá.

Azért nem minden írás ilyen komoly hangvételű, van köztük humoros is. Mikszáth kézjegyét viseli magán a „Mikor a Miska bácsi puskája elromlott” című írás, amely a füllentő vadászoknak mutat fricskát. Mit mondjak, jót nevettem a befejezésen.

Amíg a kötet nyitódarabja a magyar régmúltba indul vadászatra, addig a befejező írás a távoli jövőbe visz. Jókai Mór sci-fijéhez (A jövő század regénye) hasonlít kissé Makay Béla tizenegy oldalas rövidkéje.
A teljesen civilizált világban már nincsenek állatok (se házi, se vad), mesterségesen előállított koncentrátumokkal oldják meg a táplálkozást. Érthető hát az emberiség izgalma, amikor befutnak a jelentések, „röpülő vad” szárnyal az égen.
Mit csinál ebben a helyzetben a tudományos alapon működő, egy nyelvet beszélő társadalom? A választ nem nehéz kitalálni: vadászatot hirdet. Azonban a helyzet ennél bonyolultabb – miként az kiderül az írásból.

Mindent figyelembe véve azt mondom, színvonalas írások kerültek a válogatásba, inkább irodalmi, mint vadászélmény jellegűek, de talán ezért nyerték el ennyire a tetszésemet.

A kötetben szereplő írások:
Bársony István: Vadászkép ezer év előtt
Pap Mariska: Mátyás vadászik
Mikszáth Kálmán: A szarvasok háreme
Bársony István: Erdei hajtás
Lovik Károly: Oculi
Újfalusi László: Vadászdiadal
Kolossy Gábor: Visszapillantás
Vécsey István: Két öreg szív
Harsányi Zsolt: A tarka bika
Aszlányi Károly: Téli les
Somogyi Gyula: Vadászkaland
Lőrinczy György: Gonosztevők
Tolnai Lajos: A Tógyer farkasa
Terescsényi György: A medvék
Szongott Tivadar: Mikor Justitia megharagudott
Tersánszky Józsi Jenő: A két anya
Zilahy Lajos: A vadkan
Mokcsay Zoltán: Négyszemközt
Gárdonyi Géza: A fecske
Bársony István: Farkasles
Bárány László: Mikor az író vadászik…
Csathó Kálmán: A Jankó bácsi mátyásmadara
Lakatos Károly: Az a régi világ…
Gozsdu Elek: Madárpanasz
Makay Béla: A pisztrángkirály
Fekete István: Éjjeli les
Kittenberger Kálmán: Kutyaportrék
Tersánszky Józsi Jenő: Kutyahűség
Móricz Zsigmond: Történet egy vérbeli vadászról
Rákosi Viktor: A medvevadász
Mikszáth Kálmán: Mikor a Miska bácsi puskája elromlott
Makay Béla: Vadászat tízezer év múlva

Kapcsolódó írás:Csathó Kálmán: Szarvasbőgés