Donn Cortez: CSI: Miami – Ünnepi rémálom
Írta: Galgóczi Móni | 2007. 12. 02.
A kanadai származású Donn Cortez (eredeti nevén Don H. DeBrandt) a CSI: Miami – Veszélyes hit című regénnyel debütált kis hazánkban.
Második magyarul megjelent regénye, a CSI: Miami – Ünnepi rémálom azt hivatott bemutatni, hogy a Miami-Dade megyei Bűnügyi Labor munkatársai a karácsonyi ünnepek közeledtével sem pihenhetnek, hiszen a halál nincs tekintettel senkire és semmire.
Még a mikulásra sem. Legalábbis arra, amelyiknek a holttestét egy hókupac közepén találják meg. Szegény bárki, aki még hitt a mikulásban. Most már nem fog. Mi több, a karácsonyi készülődéstől is elmegy a kedve.
Bár ha jobban belegondolok, aki még hisz a mikulásban, az nem olvas ilyen könyveket. Tehát aggodalomra semmi ok, nem fognak kiábrándult emberek sorakozni a pszichológusok rendelőiben. Legalábbis nem emiatt.
Merthogy az egész olyan kiábrándító. Főleg, mert egyes emberek a karácsonyra készülnek, míg mások ölnek, vagy öletnek. Vagy egyszerűen csak halnak.
Éppen ezen különbségek kiderítése, és a bűnösök kézre kerítése a feladata Horatio Caine hadnagynak és elhivatott csapatának. Akik éjt nappallá téve, lehetetlent nem ismerve gyűjtik és elemzik a nyomokat, illetve keresik az összefüggéseket.
Amikből ebben a kötetben nem kevés akad. Merthogy vannak ügyek, melyek összefüggnek másokkal. És vannak emberek, akik kapcsolatban állnak valakikkel, akikkel nem kéne. Ezek egyike sem szokatlan.
Ebben a regényben, ilyen kontextusban azonban meglehetősen furcsán mutatnak bizonyos dolgok.
Kezdve a lehúzott nadrágos mikulás-holttesttől, a városszéli mocsárban talált fej és végtagok nélküli holttesten keresztül a titokzatos vásárlóig, akik egy élelmiszerboltban egyszerűen nekiesik az eladónak, miután meglát egy meztelen női fotót.
Cseppet sem ünnepi hangulatú felsorolás, ugye? Sebaj. Boldog ünnepeket!
Második magyarul megjelent regénye, a CSI: Miami – Ünnepi rémálom azt hivatott bemutatni, hogy a Miami-Dade megyei Bűnügyi Labor munkatársai a karácsonyi ünnepek közeledtével sem pihenhetnek, hiszen a halál nincs tekintettel senkire és semmire.
Még a mikulásra sem. Legalábbis arra, amelyiknek a holttestét egy hókupac közepén találják meg. Szegény bárki, aki még hitt a mikulásban. Most már nem fog. Mi több, a karácsonyi készülődéstől is elmegy a kedve.
Bár ha jobban belegondolok, aki még hisz a mikulásban, az nem olvas ilyen könyveket. Tehát aggodalomra semmi ok, nem fognak kiábrándult emberek sorakozni a pszichológusok rendelőiben. Legalábbis nem emiatt.
Merthogy az egész olyan kiábrándító. Főleg, mert egyes emberek a karácsonyra készülnek, míg mások ölnek, vagy öletnek. Vagy egyszerűen csak halnak.
Éppen ezen különbségek kiderítése, és a bűnösök kézre kerítése a feladata Horatio Caine hadnagynak és elhivatott csapatának. Akik éjt nappallá téve, lehetetlent nem ismerve gyűjtik és elemzik a nyomokat, illetve keresik az összefüggéseket.
Amikből ebben a kötetben nem kevés akad. Merthogy vannak ügyek, melyek összefüggnek másokkal. És vannak emberek, akik kapcsolatban állnak valakikkel, akikkel nem kéne. Ezek egyike sem szokatlan.
Ebben a regényben, ilyen kontextusban azonban meglehetősen furcsán mutatnak bizonyos dolgok.
Kezdve a lehúzott nadrágos mikulás-holttesttől, a városszéli mocsárban talált fej és végtagok nélküli holttesten keresztül a titokzatos vásárlóig, akik egy élelmiszerboltban egyszerűen nekiesik az eladónak, miután meglát egy meztelen női fotót.
Cseppet sem ünnepi hangulatú felsorolás, ugye? Sebaj. Boldog ünnepeket!