FőképDaniel Wallace nevét a Nagy hal (Big Fish) című csodás Tim Burton film kapcsán ismertem meg. Az volt az 1959-ben, az Alabama állambeli Birmingham-ben született író első megjelent regénye (1998), s az 5 évvel később belőle készült mozit még Oscarra is jelölték – ami az egyik legnagyobb kedvencem.
Sajnos a Nagy hal azóta sem jelent meg magyarul, ám a Jaffa Kiadó kihozta a legutóbbi, negyedik Wallace regényt.

Sok minden emlékeztet a Mr. Sebastian...-ban a Big Fish világára – és sok a különbség is. A mágikus elemek itt is megvannak, a cirkuszi népek, az amerikai Dél, a hirtelen, meglepő fordulatok, a csavaros meseszövés szintén.
Viszont derű és vidámság helyett többnyire tragédiát, félreértést, emberi kegyetlenséget, fájdalmat és gyászt hordoz a történet.

A regény főszereplője a Fekete Mágus, Henry Walker, egy rendkívül fura, tragikus figura. A múlt század ’50-es éveiben kezdődik a könyv, de nem a történet. Ekkoriban Henry Jeremiah Mosgrove Kínai Cirkuszának mágusaként tengeti napjait.
A turnéján egy poros déli kisvárosba érkező társulat sokat hibázó bűvészére felfigyel három rasszista fiatal. És bár meglehet, a rabszolgatartás már a múlté, ők a „niggereket” továbbra sem tekintik teljes értékű embernek.
Úgyhogy a Klu-Klux-Klánba illő ifjak nem nézik jó szemmel, hogy egy néger végez szemfényvesztést a színpadon – pláne, hogy még szerencsétlenkedik is...

Csakhogy mágusunk valójában nem néger... Ezzel elárultam a könyv egyik titkát, ám maradt ott még elég. Mert miután Henry eltűnik a cirkuszból, kollégái közül többen is megpróbálnak rájönni, hogy mi történhetett vele, miért jutott oda, ahova, s miért veszett aztán nyoma.

Mindezt az egyes szereplők (az Erős Ember, az igazgató, a kikiáltó, a Csontlány, stb.) saját szemszögéből meséli el Wallace, akár valami nyomozást (s végül is arról is van szó). Azt pedig már a Nagy halból tudjuk, hogy a tényszerű valóságnál sokszor az elmesélt változat az igazabb.

Hát, itt kapunk elég verziót, s közben halad is a történet, előre és hátra, meg széltében is. És jelent némi kihívást a megfejtése, mert ha nem is krimi, elég szövevényes.
Van benne egy család, amit a nagy gazdasági válság tönkretett, az anya meghalt, az apa lecsúszott, a kislány titokzatos körülmények között eltűnt – és a fiú, Henry, egész életében oly’ sok veszteséget szenvedett el...

Bűvész pedig úgy lett belőle, hogy gyermekkorában összetalálkozott az ördöggel (ez volna a címbéli Mr. Sebastian) egy hotelszobában, és szövetséget kötött vele. Így igazi, hatalmas mágussá vált, aki...
Nem mesélek el többet. Fejtse meg ki-ki a maga módján, hogy mi illúzió, mi valóság.

Az élet tele van történetekkel, félreértéssel, szenvedéllyel és szenvedéssel, és ezt közhelyként is felfoghatjuk, de nem akkor, ha Daniel Wallace mesél. A legősibb motívumokat is képes üdítően tálalni, oly` sajátos és különös mind stílusában, mind hangulatában, mind pedig az elmondott sztori tekintetében.

Ezt a regényt egyaránt tudom ajánlani azoknak, akik García Márquez-t és a mágikus realizmust, akik Edgar Allan Poe-t és más klasszikus krimi- ill. fantasztikus szerzőket, akik a David Lynch-féle filmeket, vagy akár akik az amerikai Dél atmoszféráját kedvelik. Vagy Twain-t, vagy Vonnegut-ot, vagy Beagle-t.
Mindegyikőjüknek adhat valamit ez a regény. Varázslatos és súlyos szépirodalom, talán épp nem divatos, de jó nagyon. És különösképp érdemes megnézni az író honlapját: www.danielwallace.org