A Bölcsesség Óceánja
Írta: Jónás Zsolt | 2007. 11. 07.
Annak birtokában, amit a buddhizmusról tanultatok, ne próbáljatok jobb buddhisták lenni; legyetek jobb „azok”, amik eddig voltatok.
Szeretek olvasni. Feltételezem, így vannak ezzel az ekultura.hu kedves vendégei és olvasói is. Abban meglehetősen biztos vagyok, hogy a munkatársaim igen.
Nagyra értékelem, ha egy könyv képes nyújtani valamit, akármi is legyen az – pozitív értelemben persze, a falhoz vágást, rátaposást, leköpködést nem tartom a legjobbnak, amit egy könyv kihozhat belőlem –, csak hasson.
Nem gond, ha csak kirángat egy kicsit a munkából, a gondolatokból és a családi életből.
Figyelembe véve a csokit, ami mostanság mindenkit körbevesz, ez is elég sok. De vannak könyvek, nem ezrével, de azért szép számmal, amiknek valódi, ennél sokkal magasabb értékei vannak.
A lektűrökről le lehet mondani, ahogy a szépirodalomról is. Nem kellemes, és a halandó érezhetően kevesebb lehet tőle, vagy az élete válik beszűkültebbé, ám aránylag boldogan leélheti olvasás nélkül is.
Ismerek ilyeneket, és tényleg elvannak. Mosolyognak.
Viszont kétségtelen, hogy a megoldás nem generálja a problémát. Szóval nem leszünk vidámabbak, ha sosem vesszük a kezünkbe Őszentsége, a XIV. Dalai Láma gyűjteményes kötetét, viszont boldogabbak leszünk, ha megtesszük.
Időnként néhány kiadó úgy gondolja, hogy egy kicsit mélyebbre ás az olvasói igényekben – pontosabban az emberi igényekben –, és szembefordulva az anyagi érdekekkel, valódi kincset jelentet meg.
Azt mind tudjuk, hogy a valódi mélység egyre ritkább esetben képvisel anyagi értéket is. A Trajan Könyvesműhely elég gyakran szalad bele – az elmélyedni vágyók legnagyobb örömére – az emberi tudás tekergő bányáiba.
A Bölcsesség Óceánja nem egy összefüggő tanítás, nem egy előadást rögzítő leírás, hanem idézetek egy megvilágosodott mestertől, egy megvilágosodott mesterről és a világot mozgató erőkről.
Meg az igazán fontos dolgokról (kezdetben a fagyit kicsit hiányoltam, de rájöttem, ha figyelmesebben olvasok, az is benne van).
A kötet nyolc fejezetből áll, ahogy nyolcas az az út is, ami a szenvedés megszüntetéséhez vezet. A fejezetek egy-egy adott téma köré szövődnek, ezek buddhista megközelítését, értelmezését világítják meg: Boldogság, Bölcsesség, Buddhizmus, Együttérzés és Szeretet, Élet és Ember, Önmaga és Tibet, Problémák, Vallás.
Bármikor olvasható és többször olvasandó könyv, és azok számára is számtalan megoldást kínálhat az élet leghétköznapibb gondjaira, akik egyébként idegenkednek a buddhizmustól, vagy éppen csak nem ismerik a tanait.
Megvilágosodni nyilván nem fognak az olvasástól, ahogy azok sem, akik bírnak némi előképzettséggel, de mindenképpen hozzásegít egy békésebb szemlélet elmélyítéséhez, ami egy egész élet minőségét képes lombkoronába vonni.
Nem kell egyből kiolvasni, nincs is értelme. Egy-egy bekezdés, egy-egy gondolat egész könyveket indít el az olvasó lelkében. És ez szó szerint értendő.
Szeretek olvasni. Feltételezem, így vannak ezzel az ekultura.hu kedves vendégei és olvasói is. Abban meglehetősen biztos vagyok, hogy a munkatársaim igen.
Nagyra értékelem, ha egy könyv képes nyújtani valamit, akármi is legyen az – pozitív értelemben persze, a falhoz vágást, rátaposást, leköpködést nem tartom a legjobbnak, amit egy könyv kihozhat belőlem –, csak hasson.
Nem gond, ha csak kirángat egy kicsit a munkából, a gondolatokból és a családi életből.
Figyelembe véve a csokit, ami mostanság mindenkit körbevesz, ez is elég sok. De vannak könyvek, nem ezrével, de azért szép számmal, amiknek valódi, ennél sokkal magasabb értékei vannak.
A lektűrökről le lehet mondani, ahogy a szépirodalomról is. Nem kellemes, és a halandó érezhetően kevesebb lehet tőle, vagy az élete válik beszűkültebbé, ám aránylag boldogan leélheti olvasás nélkül is.
Ismerek ilyeneket, és tényleg elvannak. Mosolyognak.
Viszont kétségtelen, hogy a megoldás nem generálja a problémát. Szóval nem leszünk vidámabbak, ha sosem vesszük a kezünkbe Őszentsége, a XIV. Dalai Láma gyűjteményes kötetét, viszont boldogabbak leszünk, ha megtesszük.
Időnként néhány kiadó úgy gondolja, hogy egy kicsit mélyebbre ás az olvasói igényekben – pontosabban az emberi igényekben –, és szembefordulva az anyagi érdekekkel, valódi kincset jelentet meg.
Azt mind tudjuk, hogy a valódi mélység egyre ritkább esetben képvisel anyagi értéket is. A Trajan Könyvesműhely elég gyakran szalad bele – az elmélyedni vágyók legnagyobb örömére – az emberi tudás tekergő bányáiba.
A Bölcsesség Óceánja nem egy összefüggő tanítás, nem egy előadást rögzítő leírás, hanem idézetek egy megvilágosodott mestertől, egy megvilágosodott mesterről és a világot mozgató erőkről.
Meg az igazán fontos dolgokról (kezdetben a fagyit kicsit hiányoltam, de rájöttem, ha figyelmesebben olvasok, az is benne van).
A kötet nyolc fejezetből áll, ahogy nyolcas az az út is, ami a szenvedés megszüntetéséhez vezet. A fejezetek egy-egy adott téma köré szövődnek, ezek buddhista megközelítését, értelmezését világítják meg: Boldogság, Bölcsesség, Buddhizmus, Együttérzés és Szeretet, Élet és Ember, Önmaga és Tibet, Problémák, Vallás.
Bármikor olvasható és többször olvasandó könyv, és azok számára is számtalan megoldást kínálhat az élet leghétköznapibb gondjaira, akik egyébként idegenkednek a buddhizmustól, vagy éppen csak nem ismerik a tanait.
Megvilágosodni nyilván nem fognak az olvasástól, ahogy azok sem, akik bírnak némi előképzettséggel, de mindenképpen hozzásegít egy békésebb szemlélet elmélyítéséhez, ami egy egész élet minőségét képes lombkoronába vonni.
Nem kell egyből kiolvasni, nincs is értelme. Egy-egy bekezdés, egy-egy gondolat egész könyveket indít el az olvasó lelkében. És ez szó szerint értendő.