FőképGold olyan elődök nyomában halad, mint Edgar Lawrence Doctorow, John Dos Passos, Theodore Dreiser, William Faulkner, vagy az újabbak közül James Ellroy és Chuck Palahniuk.
Az amerikai elbeszélő irodalom legjobb hagyományai szerint megírt, angolul 2001-ben megjelent könyve a valóságra épül, de segítségül hívja a képzeletet, s a kettő kiegészíti egymást.
A lélek aprólékos ábrázolása helyett a cselekményen van a hangsúly, a történésekből ismerjük meg a szereplőket, sőt, motivációjukra is ezekből következtetünk. Aggodalomra semmi ok, ami Faulkner esetében működött, az most is beválik.

Fura, de olvasás közben egy másik regény jutott eszembe, kéretlen összehasonlításra késztetve. Caleb Carr magyarul nemrégiben megjelent könyve, A halál angyala a XIX. század végén játszódik, és a szerző remek érzékkel mossa össze a tényeket a kitalációval.

Gold regénye nagyjából ekkor (1888) kezdődik, de 1923-at mutat a naptár, mire eljutunk a második kötet végére. Közben, miként a valóságban, meghal Warren G. Harding elnök, Philo Taylor Farnsworth feltalálja az első, működőképes televíziót, Harry Houdini is ekkoriban lépett fel közismert szabadulóművészként.
Továbbmegyek, a címszereplő Charles Joseph Carter ekkoriban volt népszerű, bár művésznevén „Carter the Great” jóval többen ismerték, kivált San Francisco környékén, hiszen nem csak a városban született, de itt is lakott.

A legfontosabb eltérés Gold és Carr világképe között van. Míg az utóbbi tökéletesen bemutatja a századforduló előtti New York minden mocskát, így teremtve teljes és sötét világot, addig Gold regénye szintén kerek egész – és jobbára napos hangulatot sugároz. Ez nem azért van így, mert Kaliforniában mindig derült az ég – nem, ennél kicsit többről van szó.

A szereplők többsége előadóművész, akik polgártársaikat szórakoztatják, ezt pedig bánatos ábrázattal, szomorú lélekkel nem művelhetik. Ráadásul a vaudeville műfaja megköveteli a csodák, az ámulatba ejtő látványosságok alkalmazását.

Carter egyszerre bűvész és varázsló, de leginkább örök gyerek, aki belső késztetéstől hajtva mindig új trükkök színpadra vitelén morfondíroz, vagyonát és testi épségét nem kímélve. Fellépéseinek krónikájából nem csak életét ismerjük meg, hanem az álmait is – és egy kicsit a korabeli Amerikát.
A kettő együtt emlékezetes olvasmányélményt nyújt, és bár kezdő bűvészek kétes haszonnal forgathatják, a „nézők” kellemesen szórakoznak majd a látottakon.