FőképIndia iránti feltétlen rajongásomnak (és figyelmes szeretteimnek) köszönhetően került a kezembe Rohinton Mistry India, India könyve.
Ha, csak a borítóra, a címre és a hátsó leírásra hagyatkozom, minden valószínűség szerint csak valami komoly kényszerítő hatás alatt, és nem kevés fanyalgás közepette veszem meg és kezdek bele Mistry vaskos regényébe.

A magával ragadó könyvet terjedelmét meghazudtoló rekord gyorsasággal olvastam ki, mindössze két hét leforgása alatt.
Első reakcióm a csodálkozásból felháborodottságba áthajló érzés-kavalkád volt: azt még valahogy lenyeli az ember, hogy a borítótervező, és a borító ajánlójának megszövegezője nem olvasta a szóban forgó írást, de az már érthetetlen, hogy a fordító, Csikós András figyelmét hogyan, miként kerülte el a könyv lényegi üzenete.

Egyébként is érthetetlen, hogy a szépirodalomi művek esetében miért vált mostanság divatos gyakorlattá az önkényes fordítói címadás, bármennyire is konzervatívnak hangozhat, nem gondolom, hogy a fordítónak ilyen jellegű művészi szabadsága van.
Különösen ebben az esetben, ahol az amúgy remek stílusú írás fordításának amúgy sem sikerül tökéletesen visszaadni az eredeti mű hangulatát.

Mistry ugyanis nem árul zsákba macskát, az India, India szimbolikus értelmezése feketén fehéren kifejeződik az eredeti címben, amely fordítható Kényes, Tökéletes, vagy Törékeny egyensúlyként, de a könyv tartalma semmiképpen sem indokolja a borítóhoz igazított egzotikus, romantikus, szinte már erotikus színezetet kapó új címet.

Egyrészről azért nem, mert Mistry Indiája minden, csak nem egzotikus, romantikus, erotikus, amennyiben közhelyes melléknév vadászatra indulnunk, inkább használnám a „sokkoló, mélyen elgondolkodtató, összetett” szavakat, és a könyv hátulján talán egyetlen jól megválasztott „kegyetlen” kifejezést.

Másrészről, az India, India cím azért sem megfelelő mivel, Mistry nem feltétlenül ír kizárólag Indiáról.
Igaz, hogy az indiai kasztrendszer, és a belőle adódó szélsőséges társadalmi különbségek megjelenítése, megfejelve az Indira Gandhi-féle korrupt politikai rendszer és a Szükségállapot korszakának bemutatásával, önmagában is kiváló történelmi leckével szolgál.

Mistry megdöbbentő történetvezetése leleplezi azt a bizonyos történelmi értelmezések szerint még mindig létező mítoszt, amely Indira Ghandi alakját alapvetően pozitív megvilágításban szerepelteti, mint a szegénység elleni küzdelem emblematikus figuráját.

A korrupció, emberi irigység, hatalom- és pozícióféltés, az önkényes megvalósítás következtében, és a sok évszázados hagyományok megkövesülésének folyományaként a miniszterelnök programja éppen azoknak a rétegeknek a függőségét, nyomorát növeli, akiket segíteni hivatott.
A szegények számára kötelező munka- és fertilizációs programok hátborzongató bemutatása minden képzeletet felülmúló módon támasztja alá Mistry pesszimista, a könyvben axiómaként kezelt tézisét, hogy az emberi kiszolgáltatottság végtelen.

Mindazonáltal, a könyv által felvázolt vallási viszályok, a nők alárendeltsége, a szegények és gazdagok közötti ellentétek, a forradalmak nevében elkövetett kegyetlenségek, értelmetlen pusztítás, a politikai szlogenek hamissága mind olyan egyetemes jelenségek, amelyek ábrázolásán keresztül Mistry az egész emberiséget érintő problémákat feszeget.

Az egy fedél alatt lakó Óm, Ísvar, a két szabó Mánék, a fiatal diák és Díná, a szobaadójuk megható történetén és az egyéb mellékszereplők sorsának elbeszélésén keresztül értekezik az egymásra utaltság, a szabad akarat hiánya által okozott emberi szenvedésekről.
A szereplők egy-egy embertípust testesítenek meg, adott élethelyzetekben. Mistry rajtuk keresztül építi fel az emberiséget körülvevő univerzumot, amelyben minden típusú előrehaladás, fejlődés egy ponton korlátozottá válik.

Szatirikus hangon beszél a világot irányító felsőbb hatalomról, légyen az Isten, vagy sors, amely kínosan ügyel a kényes, törékeny egyensúly fenntartására, az emberi boldogságot, szerencsét, minden esetben tragédiával ellensúlyozza.
Mindazonáltal nem kell félnünk attól, hogy írása történelmi értekezések, és morális vélemények egymás után való felsorakoztatása lenne.

Az India, India a fordítási problémák ellenére rendkívül olvasmányos, izgalmas könyv, amely olyan elevenséggel, életszerűen mutatja be Óm, Ísvar, Mánék, és Díná útkeresését az élet labirintusában, hogy a regény befejezését követő jó pár napig döbbenettel idéztem fel a négy hős lidérces kalandjait, újra értékelve saját életem apró kihívásait.

A könyv elején található Balzac idézet, csakúgy, mint a könyv maga teljes mértékben eléri a célját. Az olvasó hálát ad a sorsnak, hogy Európa eme jelenleg nyugalmas szögletében született, ugyanakkor elmereng ezen béke valós árán és esetlegességén.