Főkép

Az Álmoskönyv szerint nem vezet jóra, ha középkorú férfiember bakfis lány szeszélyeinek engedelmeskedik, s addigi nyugodt életét izgalomban és váratlan fordulatokban bővelkedő kapcsolatra cseréli. Ez a kapcsolat nem jelent együttélést vagy bármi más szexuális szabadosságot, lévén a történet szerzője a múlt század harmincas éveinek közepén vetette papírra sorait. Sokkal inkább olyan függőséget, mint az olvasás vagy a szeretet – nélküle élhetünk, csak minek.

Ja és természetesen nem Málnássy Gábor (egyébiránt férfi főszereplő a történetben, és földbirtokos) az irányító ebben a különös „viszonyban”, hanem a nagybetűs Nő (Elekes Emmi). Aki legalább annyira titokzatos, mint Afrika, szeszélyes, mint a tavaszi időjárás, és vonzó, mint bármely hollywoodi díva.

Csak éppen nem tudja, mit akar.

Illetve tudja, de nem mondja meg. Még saját magának sem. Hetven évvel később biztosan pszichiáterhez küldené az apukája, de az antik időkben ez nem volt divat, mert akkor még tisztelték a nőket, akik ugyan már akkor is akarták az egyenjogúságot, de még nem érték el, s éppen ezért a férfiak (legalábbis a műveltebb osztályok egy része, akik a lovagkorból hátramaradt ártatlan borjúszemekkel bámulták az asszonyokat) tiszteletét élvezték.

Szóval kettejük között van valami szikrázó izé, aminek nem vetnek véget a folyamatos hazugságok, szeszélyek, gyalogtúrás veszélyek, csendőrzárka. És ez még korántsem teljes lista a Málnássy Gáborra váró megpróbáltatásokról.

Miként a Hét pofon című regénye, ez is sok rokon vonást mutat Rejtő műveivel.
Ezt az alábbi részlettel illusztrálom:
„Hogy tényleg beleszerettem Emmibe, ezt nem magamtól tudom, nem is tőle. Ilyesmit csak nőtől lehet megtudni, de sohase attól a nőtől, akit az ember szeret. Ez természetes.
Hogy előbb visszajöhessek Pestre, már az éji vonattal elindultam haza.
A pályaudvaron könyvet vásároltam, afféle úti olvasmányt, ami nem azért úti olvasmányt, mert úton kell olvasni, hanem olyan, mintha úton írták volna.
Beültem egy másodosztályú fülkébe, felraktam a lábamat az ülésre, szivarra gyújtottam és alig vártam, hogy a könyv ötödik oldalán elaludjam. Egy ilyen fülke nagyon hasonlít a férfi életéhez. Az ember felrakja a lábát, megkísérli modortalan és durva módon elfészkelni magát a lehetőség nyújtotta helyen. Akkor aztán belép egy nő és az ember egyensúlya felborul, kifelé finomabb lesz, belül azonban dúltabb, ügyefogyott és bizonytalankodó.”

Aszlányi Károly (1908-1938) szórakoztató művei közismertek és közkedveltek voltak a maga idejében.
Ha egy kis szerencsénk van, akkor ez ismét bekövetkezik, így a kortárs szépirodalom komolyságát enyhíti ez a múlt századi, hamisítatlan derű, amin még akkor is lehet mosolyogni, ha a benne leírt világ már réges-rég elenyészett a változás kíméletlen tüzében.