FőképAszlányi Károly (1908-1938) mindössze harminc éves, amikor autóbalesetben meghalt. A szépreményű író színdarabjaival, ifjúsági regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt. Főként ez utóbbiaknál nehéz nem észrevenni a Rejtő könyvekkel fennálló hasonlóságot. Ám valamiért az utókor kevésbé emlékezik rá – ennek ékes bizonysága, hogy nagyjából tízévente kerül sor valamely művének újrakiadására. Pedig ennél azért mind ő, mind a művei többet érdemelnek.

De félre a siránkozással, elvégre idén újra olvasható a Hét pofon, ami kétségkívül az egyik legjobb humoros írása. Megtalálható benne a hollywoodi happy end (ezzel úgy vélem nem árulok el nagy titkot), a kötelező szerelmi szál, és mégis van benne valami jellegzetesen pesti hangvétel, annak ellenére, hogy a történet Angliában játszódik.

Itt él, jobban mondva nyomorog Tenson MacPhab, a szépreményű mérnökifjú, aki hónapok óta tartó állástalanságának köszönhetően anyagi forrásainak (értsd megtakarított pénzének) végéhez ért, és efelett érzet elkeseredésében olyasmire vállalkozik, amit egyébként sosem tenne: támogatásért folyamodik az ország leggazdagabb emberéhez.
Naiv elképzelés, elvégre Astor Terbanks nem úgy lett dúsgazdag, hogy minden jöttment zsebébe pénzt dugott. Rövid szóváltás után ifjú hősünk üres zsebbel ismét az utcán találja magát, de valami azért megváltozott: roppant dühös lelkiállapotba kerül, melyben hét pofon kiosztását fogadja meg (Lúdas Matyi után szabadon).

A többi 140 oldal móka és kacagás (ezzel persze Terbanks nem ért egyet), hiszen az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni és ámulni azon az elszántságon és leleményességen, amely tulajdonságok segítségével Tenson megvalósítja pofozóhadjáratát.

Könnyed hangvételű regény, ami megidéz valamit a harmincas évek hangulatából, miközben nem áraszt dohos porszagot és még szórakoztató is.