FőképElég sok mindent terveztem megint, de persze alig sikerült megvalósítanom belőle valamit. Remélem jó volt a Christian Epidemic, ugyanis, mikor játszottak még javában úton voltam kifelé.
Miután kiderült, hogy a Satyriconra a Többiek nem kíváncsiak, egyedül vágtam neki a sátornak…., ahol is rá kellett jönnöm, hogy van oldalt egy ventilátor. Letelepedtem mellé, és lágy esti szellőben vártam, hogy végre beálljanak.
Persze csak miután átvágtam a sátor előtti mocsáron. Az elmúlt napokban annyit esett, hogy mostanra már cuppogós sár borítja a Sziget egész területét.

A beállás nekem majdnem sikerült, majdnem fele annyi idő alatt, mint nekik. A sátorban elég sokan összegyűltünk, habár az azért látszódott, hogy ők nem egy mainstream banda, pedig eléggé dallamos végéről fogják meg a feketemetált.
Végre elkezdődött a koncert. Már nem is annyira hihetetlen, de egész egyszerűen remekül szólt. Minden a helyén, pontosan. Ha képes lennék ilyet mondani, azt mondanám tökéletes.

Mondjuk nem hallgatok minden nap Satirycon-t, így a kettő slágerszámukon kívül mindegyik újdonságként hatott, viszont tetszettek, így a nemhallgatási szokásaimon valószínűleg változtatni fogok. Sajnos a csúszás miatt nagyon keveset játszottak (vagy én voltam begyorsulva), így hamar eljött a ráadások ideje.

Koncert után gondoltam csatlakozom a Többiekhez, a Kistehén tánczenekar koncertjére. Ők idejében kezdték, ugyanis eléggé a végére értünk oda, ami azt jelenti, hogy indulhattunk is tovább.
A Kistehén mindig kibújik valahogy a látókörömből, lehet, hogy már sosenem fogom őket látni.

Útközben a Többiek elmesélték, hogy a Rage Against The Machine Tribute isteni volt, mindenki sztédzsdájvingolt, és egymásnak futtatás is történt, meg hogy egyáltalán remek volt a hangulat.
Én is elmeséltem az élményeimet, majd leültünk pihenni. Itt a maradéktól végighallgathattam, hogy mennyire jó volt a Kistehén. Másfélék sem siették el a beállást, de nagy nehezen azért elkezdték a programot Mc Zeek közreműködésével.

Kellemes, tengős-lengős zene az övék, talán egy kicsit visszafogottabban játszottak, mint általában, de megmozgatott minket, és a körülöttünk levőket is rendesen. Négy-öt szám múlva egész egyszerűen el kellett mennünk, hogy odaérjünk még idejében a Zubolyra. Háromnegyed kettőkor.
Ahogy mentünk a Bahia felé, olyan elemi nyűgösség vett rajtam előtt, aminek muszáj volt engednem.

Hazafelé még kiderült hogy majd’ mindenkinek a Back II Black koncert volt a meghatározó élménye, így a „Szerelembomba” refrénjét vagy negyvenszer hallgathattam meg a buszon, ahol, egyébként majdnem elaludtam.
Rövid és fárasztó nap után remélem a hatodik lényegesen hosszabb és sűrűbb lesz.