FőképNem tudni, A postás mindig kétszer csenget újrakiadásával, és a Dupla vagy semmi megjelentetésével Cain-életműsorozatba kezdett-e az Európa Könyvkiadó, de ez valójában nem is annyira lényeges: a harminc éve elhunyt szerző ouvre-jéből alapvetően csak a két fenti cím érett klasszikussá.
Bár többé-kevésbé emlegetik még a magyarul is kiadott, de nehezen beszerezhető Szerenádot, és a nálunk nem elérhető Mildred Pierce-t, talán mégsem nagy leegyszerűsítés az amerikait kétkönyves írónak nevezni.
Az mindenesetre egészen biztos, hogy az aktuális megjelenés hiánypótlónak tekinthető.

A Postás… ismerőinek a szinopszis elolvasásakor déja vu-ben lehet része, és nem véletlenül.
A Kaliforniában játszódó történet középpontjában ugyanis szintén a szerelmi háromszög áll, ahol az egyik résztvevőnek nincs helye: ezúttal Walter Huff biztosítási ügynök szeret bele egyik ügyfelének feleségébe, Phyllis Nirdlingerbe, hogy aztán az asszonnyal szövetkezve tegyék el láb alól az időközben feleslegessé vált férjet.

Szemben azonban a két évvel korábbi regénnyel, itt nagyon is komoly anyagi érdek kapcsolódik a gyilkossághoz: ha vonatbalesetnek sikerül álcázni a bűntényt, az életbiztosítási összeg duplája ütheti a tettesek markát – ezt jelzi az eredetiben beszédesebb (Double Indemnity, azaz Kettős kárigény), magyarul viszont sajnos banálisabb, semmitmondóbb címválasztás.

A Postás…hoz hasonlóan szembetűnően rövid könyv egyértelműen magán viseli szerzője kézjegyét: már alig pár oldal után könnyedén ráismerhetnek a történet szülőatyjára az előbbi regényt olvasottak.
A minimalista stílusban megfogalmazott fiktív (bár néhány elemében egy valós bűntényre támaszkodó) cselekmény, a főhős egyes szám első személyű elbeszélésében tulajdonképpen vallomássá alakul (hasonlóan Frank Chambers esetéhez).

A Dupla vagy semmi nem is tekinthető a szó szoros értelmében kriminek. Ugyan a szerző tiltakozása ellenére az utókor szereti a főleg Chandler és Hammett nevével azonosított hard-boiled-iskolához kötni Caint, az annapolisi születésű író könyvei a teljesen más karakterű bűnregény műfajához köthetőek; a rövidke írások civil, nem alvilági emberek bűnbeesésének és szenvedésének krónikái, szűkszavú mesék a Pénz csábításáról, valamint a Nő ellenállhatatlan erejéről.

A zsáner másik nagy klasszikusához, Jim Thompsonhoz hasonlóan Cain ráadásul úgy képes megfogalmazni keserű történetét, hogy bár az olvasó hamar végezhet a könyvvel, nem lehet nem érezni a mondatok súlyát; az első oldaltól az utolsóig a háttérben dolgozó fatalizmus élménye nehezen felejthető olvasmánnyá avatja a Dupla vagy semmit.

Nem is véletlen, hogy a könyv az amerikai mozi legsötétebb, leginkább kiábrándult irányzatának egyik kulcsfilmjéhez szolgált alapul: a vígjátékai mellett komorabb munkáiról is ismert Billy Wilder a Cain-regény alapján forgatta a noir-korszak egyik legizgalmasabb remekművét.
A (nálunk sajnos Gyilkos vagyok címen futott) 1944-es mű forgatókönyve, amit a rendező és Raymond Chandler közösen jegyez, jórészt hűen adja vissza a pénzéhes szeretők történetét, a változtatások pedig csak előnyére válnak.
A később A test melege formájában újraértelmezett film minden ízében kivételes munka, több mint méltó adaptációja az amerikai szerző borús vallomásának.

Sajnálatos, hogy egy ilyen erőteljes regényekkel induló életmű később nem produkált hasonló jelentőségű klasszikusokat.
Örömteli viszont, hogy a Dupla vagy semmi megjelenésével végre nálunk is olvasható A postás mindig kétszer csenget párdarabja.
Szikáran előadott, mégis izzó története kiváló illusztrációja annak, mire képesek a fentebb említett, nagybetűs tényezők: a Cain-hősöknek legalábbis elég egyetlen gyenge pillanat, és máris úton vannak végzetük felé, nagy léptekkel, visszafordíthatatlanul.

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:Dupla vagy semmi
A postás mindig kétszer csenget