FőképHa valaki esetleg arra számított volna, hogy Andrea Corr első szólólemeze annak az ír-kelta vonalnak a folytatása, amit a Corrs albumain megismerhettünk, annak komoly csalódásra kell felkészülnie.
Végtére is, miért kezdene egy énekes (vagy hangszeres zenész) szólókarrierbe, ha nem vágyik többre annál, hogy ugyanazt folytassa, amit korábban együttese. (Igaz, ilyesmire is volt már példa, méghozzá nem is egy.)

Egyszóval a Ten Feet High még véletlenül sem új Corrs-lemez. Persze Andrea kissé nazális tónusú, gyermekes-tinis orgánuma, stílusa ugyanaz.
Aki őmiatta hallgatta eddig is a Corrs-felvételeket, talán még örülhet is, hogy ez a hang sokkal inkább előtérbe kerül, mint eddig, nem nyomja el holmi ír-síp vagy más akusztikus, etno/folk instrumentum.

Az újonnan (kivétel nélkül Andrea által) komponált dalokban - legalábbis az album első számaiban - ugyanis szintetizátoron kívül semmi nem kíséri az éneket.
Mondhatnánk úgy is, és az első pár meghallgatáskor pontosan ez volt az érzésem, hogy a nóták szándékoltan üresen szólnak, mintha Andrea Corr az elejétől a végéig fenn akarna tartani egyfajta izgató feszültséget, hogy aztán hirtelen berobbanva egy zenekar feloldja azt.

És végül pontosan ez történik. A címadó „Ten Feet High”-ban előbb néhány vonós szólal meg, aztán egy egész nagyzenekar - ráadásul nem szintetizátorokon, hanem neves művészek közreműködésével.
Noha később még kidolgozottabb, még testesebb hangzást is hallhatunk, nekem vélhetőleg ez a dal marad a kedvencem a lemezről.

Persze a rögtön a Ten Feet High-ra következő Champagne From A Straw szintén pályázhatott volna erre a kitüntetésre, mivel eleve kedvelem a karibi ritmusokat, a Corr család pedig már korábban is bizonyította, hogy képes új életet lehelni a régi sémákba, úgy vezetni a dallamot, hogy váratlan, mégse stílusidegen fordulatokkal lepjenek meg.

Ugyanilyen kellemes meglepetést okoznak a nem kis mértékben a Suzanne Vega dalok hangulatára emlékeztető balladák, melyekben egy-egy kis történetet mesél el Andrea.

Az „Anybody There” vagy az „Ideal World” valahol ugyanannak a (bizonyára az ír „származású” countryból ugyancsak sokat merítő) urban folk vonulatnak egy-egy újabb hajtása, amelybe a kanadai énekesnő legtöbb szerzeménye tartozik.
Ráadásul a „This Is What It’s All About” és az „Ideal World” végletekig leegyszerűsített kísérete visszatérés az eredeti hangütéshez, mely érezhetően tudatos lépés eredménye.

E minimalista és a bővebb hangszerelés közötti különbséget legjobban az első slágernek, a „Shame On You”-nak az albumra egyaránt felkerült két verziója érzékelteti. Az igazi ínyenc persze végül megmarad majd a visszafogottabb, lecsupaszítottab változat mellett, elsőre azonban legfeljebb a teljesebb, úgymond megszokottabb hangzásvilág foghatja meg a dallal autózás vagy reggeli készülődés közben ismerkedőket.

Nem Corrs-lemez, de igencsak jól sikerült a Ten Feet High. Az sem elég, ha csak egyszer hallgatjuk meg, hanem alaposabb ismeretséget kíván, viszont ha már összemelegedtünk, örökre szóló, igaz barátság fűz majd minket Andrea Corr első albumához.

Előadó:
Andrea Corr - ének, zongora

Közreműködők:
Aidan Love - programozás és billentyűs hangszerek
Mark Ralph - gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hello Boys
2. Anybody There
3. Shame On You (to keep my love from me)
4. I Do
5. Ten Feet High
6. Champagne From a Straw
7. 24 Hours
8. This Is What It’s All About
9. Take Me I’m Yours
10. Stupidest Girl In The World
11. Ideal World
12. Shame On You (to keep my love from me) Radio Edit

Diszkográfia:
Ten Feet High (2007)

Kacsolódó írások:The Corrs: Home
The Corrs: Dreams - The Ultimate Corrs Collection