Massimo Polidoro: A nagy Houdini
Írta: Makai Péter Kristóf | 2007. 06. 03.
Az már régóta közhely, hogy a magyar nép zseniálisan találékony. Elég magas a Nobel-díj per fő arány hazánkban, és evvel kapcsolatban szokták megemlíteni azt a szomorú tényt is, hogy egyedül Szentgyörgyi Albert kapta meg itthoni munkásságáért a svéd kitüntetést.
Hiába: a magyarság alkotóereje honi földön nem virágzik ki igazán. Külföldbe ültetve viszont világszerte elismert és ünnepelt alakokká nőnek.
A most tárgyalt könyv főszereplője, Harry Houdini is magyar születésű, és Nobel-díjasainkhoz hasonló sorsú férfi.
Egy pesti rabbi fiaként jött a világra 1878. március 24-én, noha jómaga váltig állította, hogy a Wisconsinbeli Appletonban született 1878. április 6-án. Még szerencse, hogy a Houdini-kutatók halála után megtalálták magyar születési anyakönyvi kivonatát – e nélkül eggyel kevesebb amerikai magyarra lehetnénk büszkék.
Az ő életét írja meg az olasz paranormális kutatóbizottság, a CICOP egyik hírneves tagja, Massimo Polidoro, aki többek között abban a szerencsében is részesülhetett, hogy a huszadik század és jelen korunk másik nagy szabadulóművészével és szkeptikusával, James Randivel dolgozhatott.
Randi és Houdini élete között számos párhuzamot lehetne vonni. Randi élete során megismételte Houdini mutatványait (a Niagara-vízesés felett vagy épületekről felfüggesztve szabadult meg kényszerzubbonyától) és megdöntötte rekordjait (1956-ban pl. Houdini víz alatt eltemetett 93 perces rekordját emelte meg 104 percre).
Hasonlóképpen mindketten küzdöttek a spiritiszták, sarlatánok és médiumok ellen. Mindketten tagjai voltak egy paranormális jelenségeket kutató bizottságnak, akikkel később megszakították a kapcsolatot (Houdini szakmai és szemléletbeli okokból lépett ki a Scientific American bizottságából, James Randi pedig pereskedése miatt távozott a CSICOP-tól, a CICOP amerikai társbizottságától).
Harry Houdini és Randi is jelentős összeget ajánlottak fel azoknak, akik ellenőrzött körülmények között tanúbizonyságát tudják tenni, hogy paranormális képességek birtokában vannak.
A Randi által kínált ezer dollár ma már egymillióra egészült ki, és egy bankban várja gazdáját. Sem Houdininak, sem mai kanadai társának nem kellett idáig kifizetnie a pénzt. Eddig még az előzetes teszteken sem sikerült senkinek átmennie, nemhogy magán a valódi megmérettetésen.
Polidoro Randivel és más bűvészekkel folytatott kutatásainak eredménye ez a könyv, mely kerek képet alakít ki a leghíresebb szabadulóművészről, akinek a neve a mai napig összefonódik a szórakoztató varázslat világával.
Houdinivel kapcsolatos kutatásai olyan kiterjedtté váltak az idő múlásával, hogy külön könyvet szentelt a spirituális jelenségekben hívő Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes megalkotójának Houdinival kötött barátságának.
E barátság történetéből vesz át szemelvényeket a nagy Houdinivel foglalkozó kötetébe.
A bő háromszáz oldal végigolvasása után már nem nehéz megérteni, hogy miért nem feledte a világ a mai napig Houdini nevét. Amíg szellemiségét megőrzik, trükkjeit előadják és harc folyik az áltudományos és állítólagos „paranormális” jelenségek ellen, addig biztosra vehetjük, hogy sosem fog megfakulni Houdini neve.
Hiába: a magyarság alkotóereje honi földön nem virágzik ki igazán. Külföldbe ültetve viszont világszerte elismert és ünnepelt alakokká nőnek.
A most tárgyalt könyv főszereplője, Harry Houdini is magyar születésű, és Nobel-díjasainkhoz hasonló sorsú férfi.
Egy pesti rabbi fiaként jött a világra 1878. március 24-én, noha jómaga váltig állította, hogy a Wisconsinbeli Appletonban született 1878. április 6-án. Még szerencse, hogy a Houdini-kutatók halála után megtalálták magyar születési anyakönyvi kivonatát – e nélkül eggyel kevesebb amerikai magyarra lehetnénk büszkék.
Az ő életét írja meg az olasz paranormális kutatóbizottság, a CICOP egyik hírneves tagja, Massimo Polidoro, aki többek között abban a szerencsében is részesülhetett, hogy a huszadik század és jelen korunk másik nagy szabadulóművészével és szkeptikusával, James Randivel dolgozhatott.
Randi és Houdini élete között számos párhuzamot lehetne vonni. Randi élete során megismételte Houdini mutatványait (a Niagara-vízesés felett vagy épületekről felfüggesztve szabadult meg kényszerzubbonyától) és megdöntötte rekordjait (1956-ban pl. Houdini víz alatt eltemetett 93 perces rekordját emelte meg 104 percre).
Hasonlóképpen mindketten küzdöttek a spiritiszták, sarlatánok és médiumok ellen. Mindketten tagjai voltak egy paranormális jelenségeket kutató bizottságnak, akikkel később megszakították a kapcsolatot (Houdini szakmai és szemléletbeli okokból lépett ki a Scientific American bizottságából, James Randi pedig pereskedése miatt távozott a CSICOP-tól, a CICOP amerikai társbizottságától).
Harry Houdini és Randi is jelentős összeget ajánlottak fel azoknak, akik ellenőrzött körülmények között tanúbizonyságát tudják tenni, hogy paranormális képességek birtokában vannak.
A Randi által kínált ezer dollár ma már egymillióra egészült ki, és egy bankban várja gazdáját. Sem Houdininak, sem mai kanadai társának nem kellett idáig kifizetnie a pénzt. Eddig még az előzetes teszteken sem sikerült senkinek átmennie, nemhogy magán a valódi megmérettetésen.
Polidoro Randivel és más bűvészekkel folytatott kutatásainak eredménye ez a könyv, mely kerek képet alakít ki a leghíresebb szabadulóművészről, akinek a neve a mai napig összefonódik a szórakoztató varázslat világával.
Houdinivel kapcsolatos kutatásai olyan kiterjedtté váltak az idő múlásával, hogy külön könyvet szentelt a spirituális jelenségekben hívő Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes megalkotójának Houdinival kötött barátságának.
E barátság történetéből vesz át szemelvényeket a nagy Houdinivel foglalkozó kötetébe.
A bő háromszáz oldal végigolvasása után már nem nehéz megérteni, hogy miért nem feledte a világ a mai napig Houdini nevét. Amíg szellemiségét megőrzik, trükkjeit előadják és harc folyik az áltudományos és állítólagos „paranormális” jelenségek ellen, addig biztosra vehetjük, hogy sosem fog megfakulni Houdini neve.