Steven Saylor: A Vesta-szüzek háza
Írta: Mezei Attila | 2007. 05. 02.
Az író egy Gordianus nevű római polgár szemén keresztül mutatja be nekünk a köztársaság végnapjait élő Róma mindennapjait, nem mindennapi aspektusból. Gordianus ugyanis azzal keresi a kenyerét, hogy mások felkérésére nyomoz. Szóval olyan magánnyomozóféle. Az ókori Rómában. Agyrém?
Korántsem. Nem Saylor az egyetlen, aki ilyen megoldásokkal operál az irodalmi életben, viszont ő azon kevesek közé tartozik, akik mesteri módon oldják meg ezt a dolgot. Azt azért tisztáznunk kell, hogy elég nagy helyzeti előnnyel indul, hiszen ókori történelemből diplomázott és ezt a korszakot kutatja.
Így nem nehéz hitelesnek lennie történelmi szempontból. Az már külön szerencse, hogy krimi-írói vénával is megáldotta a sors, illetve azzal a kényszerrel, hogy az ezek kettőséből alkotott művekkel szórakoztatva, olvasmányosan mutassa be nekünk az ókori Rómát.
Nyolc év, nyolc rövid történet Gordianus életéből, amelyekből sok meghatározó lesz a későbbiek során. Kiderül, hogyan találkozott és barátkozott össze Lucius Claudiusszal, aki több novella mellékszereplőjeként bukkan fel a későbbiek folyamán.
Megtudhatjuk hogyan tett szert Belbo nevű, bivaly erejű rabszolgájába, aki többször is megmenti az életét majd a regényciklus alatt. Kiderül, hogy ágyasa, Beteshda, legalább annyira ért egy bűnügy felgöngyölítéséhez, mint Gordianus.
Saylor novelláiban ugyanolyan élvezetes, életszerű helyszíneken és helyzeteket képes elénk tárni, mint a nagyobb lélegzetvételű regényeiben. Bebarangolhatjuk az örök várost, Rómát, megismerkedhetünk a latinok mindennapjaival és pár ünnepével.
Ha nem is akkora a részletgazdagság, mint azt egy regényénél megszokhattuk, annyira pont elég, hogy tökéletesen képben legyünk a körülményeket illetően.
Természetesen a novellák megírását is nagymértékű kutatómunka előzte meg, illetve ezeknek az eredménye. A könyv végén – mint azt megszokhattuk – a Történelmi jegyzetek alatt kiderül, hogy milyen sokféle forrást – Cicero, Hérodotosz, Plinius, Plutarkhosz, stb. – használt fel a szerző, és hogy számos novella megtörtént, vagy esetlegesen egy ókori mese „feldolgozása”.
Összességében A Vesta-szüzek háza kellemes olvasmány mindenki számára, legyen szó akár egy megszállott Saylor-rajongóról vagy a reggeli kávéjához irodalmat fogyasztó titkárnőről.
Jó hír a Saylor-rajongóknak, hogy a szerző magyarországi kiadója jóvoltából az idei Könyvhéten személyesen is találkozhatnak kedvencükkel.
A kötetben szereplő novellák:
A halál maszkot visel
Mese a kincstárról
A lemures
Kicsi Caesar és a kalózok
A Saturnalia-ezüst eltűnése
A méhkirály és a méz
Az alexadriai macska
A Vesta-szüzek háza
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből
Korántsem. Nem Saylor az egyetlen, aki ilyen megoldásokkal operál az irodalmi életben, viszont ő azon kevesek közé tartozik, akik mesteri módon oldják meg ezt a dolgot. Azt azért tisztáznunk kell, hogy elég nagy helyzeti előnnyel indul, hiszen ókori történelemből diplomázott és ezt a korszakot kutatja.
Így nem nehéz hitelesnek lennie történelmi szempontból. Az már külön szerencse, hogy krimi-írói vénával is megáldotta a sors, illetve azzal a kényszerrel, hogy az ezek kettőséből alkotott művekkel szórakoztatva, olvasmányosan mutassa be nekünk az ókori Rómát.
Nyolc év, nyolc rövid történet Gordianus életéből, amelyekből sok meghatározó lesz a későbbiek során. Kiderül, hogyan találkozott és barátkozott össze Lucius Claudiusszal, aki több novella mellékszereplőjeként bukkan fel a későbbiek folyamán.
Megtudhatjuk hogyan tett szert Belbo nevű, bivaly erejű rabszolgájába, aki többször is megmenti az életét majd a regényciklus alatt. Kiderül, hogy ágyasa, Beteshda, legalább annyira ért egy bűnügy felgöngyölítéséhez, mint Gordianus.
Saylor novelláiban ugyanolyan élvezetes, életszerű helyszíneken és helyzeteket képes elénk tárni, mint a nagyobb lélegzetvételű regényeiben. Bebarangolhatjuk az örök várost, Rómát, megismerkedhetünk a latinok mindennapjaival és pár ünnepével.
Ha nem is akkora a részletgazdagság, mint azt egy regényénél megszokhattuk, annyira pont elég, hogy tökéletesen képben legyünk a körülményeket illetően.
Természetesen a novellák megírását is nagymértékű kutatómunka előzte meg, illetve ezeknek az eredménye. A könyv végén – mint azt megszokhattuk – a Történelmi jegyzetek alatt kiderül, hogy milyen sokféle forrást – Cicero, Hérodotosz, Plinius, Plutarkhosz, stb. – használt fel a szerző, és hogy számos novella megtörtént, vagy esetlegesen egy ókori mese „feldolgozása”.
Összességében A Vesta-szüzek háza kellemes olvasmány mindenki számára, legyen szó akár egy megszállott Saylor-rajongóról vagy a reggeli kávéjához irodalmat fogyasztó titkárnőről.
Jó hír a Saylor-rajongóknak, hogy a szerző magyarországi kiadója jóvoltából az idei Könyvhéten személyesen is találkozhatnak kedvencükkel.
A kötetben szereplő novellák:
A halál maszkot visel
Mese a kincstárról
A lemures
Kicsi Caesar és a kalózok
A Saturnalia-ezüst eltűnése
A méhkirály és a méz
Az alexadriai macska
A Vesta-szüzek háza
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből