George Sand: Mauprat
Írta: Mezei Attila | 2007. 01. 02.
Ha valaki nem tudná, korántsem egy férfi e regény írója. A szerzőt Aurore Dupinnek hívták eredetileg és a szebbik nem képviselője volt. Nem is akármilyen. Leginkább talán az „öntudatos” vagy „harcos” jelzővel illethetnénk. Síkra szállt a női egyenjogúságért, a nyomorban, elnyomásban élőkért.
Ő maga számos pletyka, anekdota és vicc főszereplője volt, egyrészt viharos szerelmi élete miatt, másrészt kihívóan férfias öltözködése okán. Megszámlálhatatlanul sok szeretője közt ott találjuk korának kiemelkedő egyéniségeit (Delacroix, Stendhal, Musset, Berlioz, Liszt, Heine, Balzac, id. Alexandre Dumas, ifj. Alexandre Dumas, Chopin).
Romantikus regényei korának legolvasottabb szerzőjévé tették, még akkor is, ha művei a szórakoztatáson túl néha meglehetősen „polgárpukkasztóak” voltak is.
A Mauprat Edmée és Bernard kalandos szerelmét meséli el nekünk. Bernard de Maupat-ot nagyapja és nagybátyjai nevelik, akik nemesi származásuk ellenére útonállásból tartják fenn magukat, hűek maradva bizonyos „nagynevű” ősökhöz.
A tizenhét évesen elvadállatiasodó fiatalember szerencséjére – mikor az igazságszolgáltatás lecsap a rablólovagok várára – új nevelőapához kerül. Itt szembesülnie kell a világ valóságával és azzal, hogy Edmée kezét csak úgy nyerheti el, ha megváltozik és képes lesz megfelelni mint szerelme, mint a társadalom elvárásainak.
A változás rögös útján nem csak saját rossz tulajdonságaival, hanem egy szörnyű gyilkosság vádjával is meg kell küzdenie.
Aki olvasott már romantikus regényeket, valószínűleg nem fog a Mauprat-ban csalódni. A szerelmi szálat megfelelő mértékben színesítik Bernard kalandos élettörtének epizódjai, melyek során a Függetlenségi Háborúba is elvetődik, hogy újabb barátokkal és persze nem kevés élettapasztalattal térhessen haza Edmée-hez.
Mindezeket a romantikus, kalandos elemeket egészíti ki a szerző egy igen markáns realista szemléletmóddal, mellyel főszereplőit ruházza fel. Bernard néhol már kíméletlenül és fájón szembesít bennünket kora valóságával, hazugságos és képmutató társadalmával.
Edmée alakjában egy, a férfiakkal teljesen egyenrangú – néha már-már fölé emelkedő – nőideál jelenik meg. Tanult, eszes, felvilágosult és persze nem utolsó sorban szép. Női mivoltából fakadóan azonban mégiscsak nő, és ez egyenjogúság ide vagy oda, mégiscsak visszaköszön a lapokról.
A Mauprat-ban George Sand ötvözi kora írói irányvonalait, és ebből alkot maradandót. Nagyjából úgy lehetne elképzelni, hogy a balzac-i realisztikusság keveredik a dumas-i kalandos romantikával. Így egy igazán kellemes és leginkább szórakoztató olvasmányt kapunk, amely csak hasznunkra válhat.
Ő maga számos pletyka, anekdota és vicc főszereplője volt, egyrészt viharos szerelmi élete miatt, másrészt kihívóan férfias öltözködése okán. Megszámlálhatatlanul sok szeretője közt ott találjuk korának kiemelkedő egyéniségeit (Delacroix, Stendhal, Musset, Berlioz, Liszt, Heine, Balzac, id. Alexandre Dumas, ifj. Alexandre Dumas, Chopin).
Romantikus regényei korának legolvasottabb szerzőjévé tették, még akkor is, ha művei a szórakoztatáson túl néha meglehetősen „polgárpukkasztóak” voltak is.
A Mauprat Edmée és Bernard kalandos szerelmét meséli el nekünk. Bernard de Maupat-ot nagyapja és nagybátyjai nevelik, akik nemesi származásuk ellenére útonállásból tartják fenn magukat, hűek maradva bizonyos „nagynevű” ősökhöz.
A tizenhét évesen elvadállatiasodó fiatalember szerencséjére – mikor az igazságszolgáltatás lecsap a rablólovagok várára – új nevelőapához kerül. Itt szembesülnie kell a világ valóságával és azzal, hogy Edmée kezét csak úgy nyerheti el, ha megváltozik és képes lesz megfelelni mint szerelme, mint a társadalom elvárásainak.
A változás rögös útján nem csak saját rossz tulajdonságaival, hanem egy szörnyű gyilkosság vádjával is meg kell küzdenie.
Aki olvasott már romantikus regényeket, valószínűleg nem fog a Mauprat-ban csalódni. A szerelmi szálat megfelelő mértékben színesítik Bernard kalandos élettörtének epizódjai, melyek során a Függetlenségi Háborúba is elvetődik, hogy újabb barátokkal és persze nem kevés élettapasztalattal térhessen haza Edmée-hez.
Mindezeket a romantikus, kalandos elemeket egészíti ki a szerző egy igen markáns realista szemléletmóddal, mellyel főszereplőit ruházza fel. Bernard néhol már kíméletlenül és fájón szembesít bennünket kora valóságával, hazugságos és képmutató társadalmával.
Edmée alakjában egy, a férfiakkal teljesen egyenrangú – néha már-már fölé emelkedő – nőideál jelenik meg. Tanult, eszes, felvilágosult és persze nem utolsó sorban szép. Női mivoltából fakadóan azonban mégiscsak nő, és ez egyenjogúság ide vagy oda, mégiscsak visszaköszön a lapokról.
A Mauprat-ban George Sand ötvözi kora írói irányvonalait, és ebből alkot maradandót. Nagyjából úgy lehetne elképzelni, hogy a balzac-i realisztikusság keveredik a dumas-i kalandos romantikával. Így egy igazán kellemes és leginkább szórakoztató olvasmányt kapunk, amely csak hasznunkra válhat.